American Horror Story Fanfiction Hungary

 Bevezető

12.év.12 éve annak hogy elvesztettem mindent és mindenkit.Halott vagyok.Pedig annyi minden lehetett volna belőlem.A Harvardra járhattam volna,habár szerintem ott is én lettem volna a különc kislány ,akit senki sem kedvel , de ez érdekelt volna a legkevésbé ha tudom hogy van ennél rosszabb is.Örökké ennek a régi háznak a rabja lenni ,minden egyes napon úgy felkelni hogy tudod nincs holnap és örökké a jelenben ragadsz.Csak anyáék veszekedését hallgatni egész nap azon ami a múltban történ Hayden és apa között ,amire rég fátylat lehetett volna borítani,szerintem.Egész álló nap a baba Andy bömbölését hallgatni , Nora és anya vitáit figyelemmel kísérni ahogy Andy-ért majdnem kikaparják egymás szemét,a melegek Chad és Pat szappanoperába illő csöpögős baromságaira figyelni.Ez fog menni az örökké valóságig.Meg fogok bolondulni . Általában ha nagyon elegem van mindenből bevonulok a szobámba és maxon hallgatom a Nirvanat vagy a My Cheminal Romancet. Régebben úgy vezettem le a feszültséget hogy vágdostam a csuklóm.Tudtam hogy nem helyes ha kárt teszek magamban és hogy nem old meg semmit.Még is mindig megtettem.Most is megpróbáltam ,többször is .De nem éreztem semmit.Eddig azt hittem a fájdalom a legrosszabb amit egy ember érezhet.De a fájdalom tesz minket emberré.De attól még ha a testem nem is érez fájdalmat , a szívem annál inkább.Sok emlék van ebben a gyászos házban.Sok jó és rossz emlékem.A sebek a lelkemben minden egyes nap feltépődnek . Legszívesebben elmenekülnék de nem lehet képtelen vagyok rá.Az emlékek ott maradnak bennem és a ház minden szegletében.Keserű emlékek amiket nem lehet meg nem történté tenni sem pedig elfelejteni.... 

Halloween. Ijesztő csínyek és a rengeteg cukorka rengeteg nevetés.A gyerekek beöltöznek és örülnek hogy valaki más bőrébe bújhatnak.A szüleik mosolyogva figyelik ahogy a gyermekeik majd kicsattannak az örömtől hogy boldognak látják őket.Az átlag embereknek erről szól a Halloween. Nekünk halottaknak a szabadságot jelenti.Ezen a napon elhagyhatjuk ezt a háznak nevezett börtönt, és oda mehetünk napfelkeltéig ahová csak akarunk.Mindenki lázasan készülődik , tervezgetik hogy mit csináljanak hová menjenek .Chad mint minden évben,gyönyörűen kidekorálja a házat , hogy a gyerekek és a szülők csodálattal legyenek a Halloween-i dekorációja iránt.Pat elmegy valamelyik melegbárba hogy eleget tegyen a "vágyainak".Anyáék veszekedés helyett most a hajóútra készülődtek Andy-vel. Azt akarták hogy én is velük menjek de hosszas vita után sikerült lebeszélnem őket róla.Oda megyek ahová minden egyes Október 31-én.

-Violet kicsim-szólt utánam anya ,mikor majdnem átléptem a ház küszöbét.

-Biztos nem akarsz velünk jönni?

-Nem anya..

-Kicsim-ujjaival kisöpört egy tincset a szememből -Nem kell minden Halloween-kor kínoznod magad.Eljöhetnél velünk,vagy ha nem is jössz el menj el világot látni.Szenteld magadra ezt az egy napot.

Láttam anyán hogy aggódik.Mint minden normális anya .Csak hogy én nem akarok elmenni szórakozni és úgy tenni mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne.

A szememet forgattam.Ellöktem magamtól a kezét majd hátat fordítottam neki és kivágtattam az ajtón.A szellő lágyan csapódott az arcomba , mélyen beszívtam azt.Amint kiléptem a házunk kapuján , megpillanthattam azt a boldog gyerektömeget akik velem szembe jöttek az utcán , csokit majszolva.Rájuk mosolyogtam majd folytattam az utamat.Még mielőtt elindultam volna, letettem Constance háza elé egy gyertyát és virágot Adyre emlékezve ki ezen a napon vesztette életét.Nagyon sajnáltam szegényt hisz beteg volt,nem voltak barátai,az anyja rosszul bánt vele és végül egy autónak eset áldozatul.Egy könnycseppel az arcomon indultam tovább.Közben az egész város zengett a gyerekek sikolyától,ahogy a tőlük idősebbek riogatták őket.Lassan én is megérkeztem oda ahol minden egyes Halloween-kor megfordulok.Ahogy beleszippantottam a levegőbe,már éreztem a tenger sós illatát.Most nem mentem a lelátóhoz, egyenesen a part felé indultam.A cipőm csaknem hogy minden lépésemnél belesüppedt a homokba.Egyenesen a tengerbe mentem.Éreztem hogy a simim megtelik vízzel.Ilyenkor érzem csak igazán.Szabad vagyok.Hagytam hogy a lábamat ringassák a hullámok ,hogy a szél az arcomba fújjon .A kalapom abban a pillanatban leesett a fejemről.Riadtan kaptam utána de mire észbe kaptam már a vízben volt.

-Baszd ki!-nevettem majd felkaptam a földről.

Mikor felnéztem egy ismerős alakot véltem felfedezni a távolban.Először megmeredve néztem ,majd elfordítottam a fejem.Mégis visszapillantottam rá.Szőke haját lágyan vitte a szél.Sötét tekintetét rám szegezte . Igen .Miatta vagyok itt, mert nem tudok elszakadni az emlékétől hiába tette amit tett.Ő mutatta nekem ezt a helyet.Azt mondta hogy akkor jött ide mikor bezárult előtte a világ.Csak itt tudott igazából önmaga lenni.Azóta minden Halloween-kor ide jövök .Tate is.Mindig a háttérben marad.Csak Halloweenkor mutatja meg magát nekem.Néha hallok róla híreket a többi szellemtől,hogy egész nap a hintaszékben csücsül és firkál valamit a füzetében,ha éppen nem az egereket itatja.Szülinapomkor mindig találok a szobámban egy fekete rózsát.Nem tudom mi célból,talán azért hogy kínozzon.Vagy csak azért mert neki is nehéz felejteni.Sokat gondolkodtam rajta hogy mi lehet vele , mióta elváltak útjaink.Vajon mit csinálhat,mivel tölti a a szabad idejét.Gondol e még rám.Ha ő nem is , én minden egyes nap.De nem tudok neki megbocsátani.Felnéztem . Eltűnt .Kimentem a tengerből és leültem a partra.Felhúztam a térdem és átkaroltam.Talán így a legjobb.Magányosan leélni az életemet.Az örökkévalóságig.

Több órányi elmélkedés után feltápászkodtam.Lesöpörtem magamról a homokot.Nemsokára felkel a nap,és mehetek vissza abba az Isten verte házba,hallgathatom az ott lakó szellemek gondját a következő Halloween-ig. Szép lassan elindultam , közben az eget kémleltem.Én rontottam el,annyi minden másképp alakult volna ,ha nem estem volna kétségbe és öltem volna meg magam.Nem akartam meghalni,habár azt nem tagadom hogy sokszor játszadoztam már a gondolattal.Mégsem volt elég merszem ahhoz hogy meg is tegyem.Egy rosszul sikerült próbálkozás után,amit még próbálkozásnak sem lehetne nevezni,az okozta a vesztemet.Hiába hibáztatnám a körülöttem lévő világot,azzal csak megerődíteném azt a tényt hogy ez nem így van.Mikor megtudtam hogy halott vagyok,összeomlottam.Számomra onnantól minden üres lett.Csak Tate-re támaszkodhattam,hiszen ő is halott volt ,mindenben segített és megvédett.Aztán kiderült róla az igazság.Hogy az ártatlan külső mögött maga az ördög lapul meg.Kemény élete volt.Ezt aláírom.De szerintem ha idejében észrevette volna Constance hogy valami nincs rendben a fiával, akkor lehet hogy meg lehetett volna menteni.Habár ő sem volt igazán szent ahogy Moira-tól hallottam a régi cselédünktől.Ugyanis az ő keze által halt meg és az akkori férje is.Nem csoda hogy a fia rossz útra tért.Persze mindenki a házat hibáztatta.Persze jobb az embernek a lelkiismerete ha másra foghatja a dolgot.Pedig a rossz nevelés volt az oka.Ezt elfogattam és meg is értettem.

Hátrafordultam hogy egy utolsó pillantást vessek a tengerre,majd nagyot sóhajtottam , majd elindultam .Szaporára vettem a lépteimet ,hiszen már megint sokat elidőztem az elmélkedéssel.Lassan felkel a nap és minden visszatér a normális kerékvágásba.Kicsit igazságtalan az univerzumtól hogy csak egy napon lehetünk szabadok,de az is elég vicces hogy a ház nem enged bennünket szabadon.Sokat gondolkodtam rajta hogy hogyan lehet a háznak annyi ereje hogy benttartson egy rakás gyűlölettel,megbánással és szomorúsággal teli szellemeket.Nem tudom melyik csoporthoz tartozom leginkább ,de azt aláírom hogy senki sem boldog.Anyáék az elején még azok voltak.El akarták felejteni a múltat Andyt tartották az életük fordulópontjának ,aztán még is ott tartunk hogy megállás nélkül veszekednek,a baba meg ott bömböl felettük.Azt hittem ha együtt lesz a család akkor minden rendben lesz.De csak rosszabb lett.

Láttam ahogy a nap lassan a fényével beborítja az eget ,én is lassan elérkeztem az úticélomhoz .Már láttam az utca végéről a házunkat kirajzolódni.Nagyot nyeletem majd lassan elindultam felé.A tenyerem izzadni kezdett.Kinyitottam a házunk kapuját felnyargaltam a lépcsőn majd kezemet a kilincsre helyeztem.Még egy utolsó pillantást vetettem a kinti világra majd lassan kinyitottam az ajtót és átléptem a ház küszöbét.Ezzel lezárva a Halloween estéjét és a szabadságomat.Mihelyt beléptem az ajtón ,apával találtam szembe magam.Fel alá járkált a házban látszott rajta hogy ideges.

-Történt valami-vontam kérdőre karba tett kézzel.

Riadtan nézett fel rám,nem látta hogy bejöttem ,gyorsan leült majd hosszasan elgondolkodott azon hogy milyen hazugsággal tömje tele a fejem.

-Semmi említésre méltó-idegesen dörzsölte tenyerét majd rám mosolygott.

-Veszekedtetek?Megint?-erre megcsóválta a fejét.

-Nem erről van szó-felkapta a régi aktatáskáját, felpattant a fotelből majd megállt velem szemben.-Minden rendben van kicsim ne aggódj.

Egy puszit nyomott a fejem búbjára majd faképnél hagyott . Eltűnt .Apa mostanában nagyon furcsa azon kívül hogy anyával veszekszik,mert az már nem új.Sokat idegeskedik és cigizik és mindig eltűnik egy időre.Először azt hittem hogy még mindig nem dolgozta fel hogy mi történt vele.Hogy velünk mi történt ,a családunkkal,de azt hiszem hogy 12 év elegendő volt ennek megemésztésére.

És miért van nála az az aktatáska amiben régebben a betegei feljegyzéseit és adatait tartotta.A kíváncsiságom egyre csak nőtt és nőtt.Aggódom miatta.Elindultam az emeletre , majd végigjártam a földszintet ,de apának se híre se hamva.A többiek furcsán néztek rám hogy mi ez a rohangálás , hogy kilométer hiányom van e vagy valami ilyesmi,de nem törődtem velük.Apa sehol.Mikor már feladtam volna és elvonultam a szobámba egy kis zenehallgatásra,eszembe jutott még egy lehetséges hely amit még nem kutattam át.Utálom azt a helyet.Nem szívesen megyek le oda a történtek után.De úrrá lett rajtam a kíváncsiság.Leszaladtam az emeletről,majd vettem egy mély levegőt.Ott álltam a pincénk ajtajánál.Rátettem a kezemet a kilincsre,vettem még egy nagy levegőt majd lassan kinyitottam az ajtót.Óvatosan becsuktam majd araszolva lelopakodtam a lépcsőn.

-Még mindig semmi?

Felkaptam a fejem mihelyt meghallottam apa hangját.Közelebb lopakodtam a hang irányába,majd elbújtam egy túlzsúfolt asztal mögött.Kicsit feltápászkodtam hogy lássam mi történik.

Apát pillantottam meg.Háttal volt nekem láttam a testhelyzetén hogy próbál higgadt maradni.Egy piszkafát tartott a kezében.

-Még mindig semmi..Talán elfelejtette Dr.Harmon??Mi halottak nem érzünk fájdalmat.

A hang hallatán összeszorult a gyomrom.Feljebb tápászkodtam .Tate-et pillantottam meg ahogy apával szemben áll és a vérben ázott pólóját bámulta.

Mi a franc folyik itt???

-Azért egy kicsit megerőltethetnéd magad..Hálásnak kéne lenned nekem hogy a történtek ellenére még mindig kezellek Tate.

-De nem segít!Csak kínoz már évek óta...

-Ne csinálj úgy mint ha szent lennél -hallottam apu hangján hogy nagyon ideges.Megszorította a piszkavasat majd Tate mellkasának szegezte.A számra tapasztottam a kezemet kétségbeesésemben.Mi történik itt??Apa miért megy bele ilyenekbe??

-Tönkre tetted a családomat!!-Szinte már ordított a dühtől,majd Tate-be döfte a piszkafát.A térdemet markolásztam , beleharaptam a karomba hogy visszatartsam a könnyeimet.Szerettem Tate-t ,hiszen mindig mellettem volt és hülyeség lenne az ellenkezőjét állítani.De nem tudok neki megbocsátani.Nem lehet.

-Megerőszakoltad a nejemet és becsaptad a lányomat!!-dühöngött tovább.Kihúzta a fiúból a piszkafát majd a földre hajította.

-Ennek ellenére még is kezellek !!

Tate vért köpve rogyott össze a földön.Egy pillanatig csend lett majd a nevetése törte meg a csendet.

-Mintha maga olyan szent lenne Doki-nevettet közben próbált feltápászkodni-Maga csalta meg a feleségét és csinált fel egy másik nőt!-felállt majd a mutatóujjával apa mellkasára bökött.

-Ugyan olyanok vagyunk Dr.Harmon.-ebben a pillanatban Tate felém nézett . Ijedten estem hátra.Láttam a szemem sarkából hogy halványan elmosolyodik majd apához fordult.

-Vége a mai kezelésnek Doktorkám .Találkozunk még.Remélem addigra lenyugszik.

-Azt majd én döntöm el-de a páciens addigra eltűnt.

Lassan én is ráeszméltem hogy ha nem akarok lebukni akkor nekem is el kéne tűnnöm. Mihelyst felérek , megkérdezem apát hogy hol volt.Előre felkészülök.Újra a szemembe hazudik majd.

Némán ültünk egymással szemben.Én a karomat dörzsöltem,apa pedig bámult ki az ablakon.Nem kellett volna azt gondolnom hogy mi valaha is normális család leszünk,ha ezt a szellemes dolgot egyel talán lehet ennek nevezni.Apa nagyon sokat változott.Ha éppen nem anyával veszekszik vagy össze vissza hazudozik mindenkinek akkor szabadidejében ha úgy tartja kedve akkor lemegy a pincébe és kedvére kínozza Tate-et ,mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.Ugyan a fiú tönkre tette a családunkat és megkeserítette anyuék életét,azért mégiscsak segített átvészelni azt az időszakot,amikor azt hittem tényleg minden összeomlik körülöttem.

Apára néztem de ő még mindig az eget kémleli.

-Hol voltál ??-tettem fel még egyszer a kérdést amire tudtam hogy hazugság lesz a válasz.-Az igazat apa...Hol voltál??Mit csinálsz te ott a pincében ?

A "pince" szó hallatán felkapta a fejét majd megvakarta a tarkóját.

-Hayden-nel kicsim-mondta halkan,közben rám se nézett.

-Miért?

-Mert még mindig zaklat engem..Nem akar leállni ezért lementem oda és megmondtam neki hogy hagyjon minket békén.

-Ebben nagyon profi vagy-dühösen felálltam majd hátat fordítottam neki.

Meg sem szólalt.Megráztam a fejem majd hátrafordultam.

-Már megszoktam hogy folyton etetsz a hülyeségeiddel és a hazugságaiddal.Tudod mit bánok nagyon??-szemeim már szinte szikrát szórtak,apun látszott hogy nagyon nincs ínyére most ez a beszélgetés,de én még tovább feszítettem a húrt-Azt hogy meghaltam és nem tudok lelépni innen! Jobb lett volna ha már az elején észhez kapok..Ha többet nem veszek rólad tudomást,az csakis a te érdemed!

Felállt majd elkapta a karomat még mielőtt elindulhattam volna.Elkezdtem rángatni a kezemet de ő csak egyre szorította.

-Eressz el-szisszentem fel.

-Violet meg kell értened hogy néha jobb ha nem tudod az igazat!-erősködött.Hirtelen bevillant az amit az imént láttam a saját szememmel.Ahogy apa a piszkafát Tate-be döfte.Ki tudja ,lehet ha megorrol rám valamiért velem is ugyan ezt teszi . Bepánikoltam . Már félve rángatóztam hátha kicsusszan a karom a szorításából,de ez a tervem is csődöt mondott.Nem tehettem mást.

-HAGYJ BÉKÉN-apa ijedten ugrott félre.Megtörölte a verejtékezett homlokát majd könyörgően nézett rám.

Könnyes szemmel mondtam a szavakat, halkan hogy a ház lakói ne szerezzenek tudomás a veszekedésünkről.

-Hagyj békén apa -zokogtam ,közben lehunytam a szemem.Hátrafordultam,majd lassan kinyitottam.Nem néztem hátra ,nem akartam látni hogy mit tettem.Hogy eltüntettem egy időre az apámat.De ha pontot akarok tenni ennek az ügynek a végére,akkor egy közvetlen emberrel kell beszélnem aki érintett ezzel kapcsolatban.

Felmentem az emeletre hogy kicsit összeszedjem magam.Anya már biztos tudja mi történt.Tenyerembe temettem az arcom.Megvárom még leszáll az éj.Mindenre választ kell kapnom.

Tudom hogy hülyeség és hogy nem élhetek emberi életet, de ha már nem lehetek olyan mint egy átlagos 17 éves lány, akkor meg kell próbálnom úgy tenni mint ha az lennék.Nem élvezem hogy szellem módjára feltűnök majd eltűnök valahonnan,nekem valahogy ez olyan morbid.Inkább úgy teszek mint minden normális ember.Megvártam amíg mindenki saját magával lesz elfoglalva ,majd felkaptam a fejemre az egyik kalapomat,és kilopakodtam a szobából.Lassan leosontam a lépcsőn majd a pinceajtóhoz siettem.Óvatosan kinyitottam az ajtót majd hátrapillantottam hogy lát e valaki,majd becsuktam magam után. Végigfutott a hátamon a hideg amikor belegondoltam hogy igazából ha követni akar valaki úgy is megteszi de már nem nagyon izgatott.Ebben a házban úgy sem marad minden sokáig titokban.Lerobogtam a lépcsőn,majd mélyen beszívtam a levegőt majd lassan ki.Tudtam hogy egyszer eljön ez a nap hogy újra látjuk egymást és felkészültem hogy nem lesz zökkenő mentes.Igen sokszor elgondolkoztam azon elmúlt években,hogy vajon hogy alakultak volna a dolgaink ha akkor ismerkedünk meg amikor még mindketten életben vagyunk.Meg tudtam volna menteni a világ szörnyűségeitől,a sötétségtől ami csapdába csalta?Akárhogy is biztos jobban alakultak volna a dolgaink.Lassan egyre befelé sétáltam a sötét pincében , de egy szót se mertem kimondani.Mit mondjak neki ha meglátom?

Nem tudom megbocsátani amit az anyámmal tett,de ha jobban belegondolok a családom most nem lenne együtt és lehet hogy a szomorúság vitte volna őket ha nem itt halnak meg.De akkor sem volt helyes amit tett.

Megráztam a fejem majd megálltam azon a helyen ahol reggel ők.

-Tate?-suttogtam majd ahogy kimondtam a nevét remegni kezdtem.Körbenéztem majd sóhajtottam.Sehol senki.

-Tate?-próbálkoztam újból majd lassan lehunytam a szemem.Magam elé képzeltem ahogy kicsit megdöbbent arccal mér végig mogyoróbarna szemével.Ahogy szőke hajába túr, majd ajkába harap ,keresi a megfelelő szavakat hogy mit is mondhatna.Ahogy fekete-zöld csíkos pólója alját babrálja mert nem mer a szemembe nézni a történtek után.

-Gondolom a reggel történtek miatt kerestél fel.

Gyorsan kinyitottam a szemem,a hangja hallatán.Ugyan úgy állt előttem ahogy elképzeltem .Csak hogy nem a meglepődött fiú volt ott akit vártam hanem egy szomorú , összetört fiú.Féltem hogy a valami rosszat mondok elérzékenyül és sírni kezd.Nem akarom így látni.Sosem kívántam senkinek rosszat attól függetlenül amit tett.

Bólintottam.Erre megvonta vállát majd hátat fordított.

-Nincs mit mondanom..

-Tate!-fakadtam ki-Mi történik közted és az apám között?Mióta csinálja ez ?Kérlek! Ennyivel tartozol nekem!

Hátra pillantott.Közelebb jött hozzám,de megtartotta a tisztes távolságot.Lassan felemelte a kezét és az ujjhegyével letörölte a könnyeket az arcomról.Nem mozdultam.Csak álltunk egymás előtt,újra.Szemtől szemben.

Először egy szót se szóltunk,csak egymást néztük némán ,és vártuk hogy lépjen valaki.

-Mit szeretnél tudni-sóhajtott fel végül majd lehuppant a háta mögött lévő hintaszékbe.Csak néztem ahogy előre hátra ring a hintában.Idegesnek tűnt.Régebben csak akkor ült a hintaszékbe ha már nagyon ideges volt vagy összezavart.Leszámítva a Leah incidenst.Azzal a frászt hozta mindenkire.

-Mindent.

-Mindent -halkan felnevetett-Biztos ?

-Teljesen-bólogattam .Tate megállt a hintaszékkel majd nagyot sóhajtott.

-Szóval mindent..-összedörzsölte tenyerét-Miután mindenkinek megkeserítettem az életét,-kezdte-Visszamentem Dr.Harmonhoz .Elmondtam neki mindent hogy milyen hibákat követtem el,hány embert bántottam vagy öltem meg.Azt mondta hogy pszichopata vagyok.Egy megrögzött hazudozó aki eljátssza a lelki beteg fiú szerepét , aki az anyját hibáztatja azért mert félre ment az élete ,majd mindenkit megsemmisít maga körül.Megkértem arra hogy segítsen de nem segített.Azt mondta hogy a kezelések nem használnak igazából és hogy hagytam békén őt és téged is,a nejéről meg ne is beszéljünk.Hónapokig könyörögtem neki hogy annak ellenére hogy a kezelés semmit sem ér attól még dumáljon velem.Úgy éreztem felemészt a magány és az összes bűnömmel a pokolra jutok.Sokszor kárt tettem magamban-felhúzta a pulcsiját hogy látható legyen a felsőteste.Láttam rajta a hegeket .Végighúztam az ujjaimat a seben majd visszahajtottam a pulcsiját.Szóra nyitottam a számat ,de leintett még mielőtt megszólalhattam volna.Megköszörülte torkát.

-Egyre durvábban ,arra gondoltam közben hogy lehet hogy az áldozataimnak sokkal nagyobb fájdalmat okoztam ennél.

Tudod mi a vicces?Hogy én nem éreztem semmit.Mi nem érzünk fájdalmat.Az emberek igazából azért tesznek kárt magukban mert vagy át akarják érezni hogy mit érezhet a másik amikor rosszat tett vele,vagy pedig azért mert a saját fájdalmát akarja kivetíteni a testére.Közben azt mondogatja hogy "ez igazából semmi ahhoz képest amit bent érzek".Ezért csinálják.-Felhúzta a pulcsimnak az úját és megérintette a hegeket a karomon.

-Na és te?Miért csináltad?-kérdezte miközben a karomat bámulta.

-Össze voltam törve.Azt hittem hogy a pokolban élek.Rengeteg düh tombolt bennem.Mivel hogy örökre itt ragadtam,ugyan ezt kell átélnem minden egyes nap.Azon gondolkodom hogy ha hamarabb észbe kapok minden másképp alakult volna.De rájöttem,nincs se menny sem pedig pokol.Ha úgy ítéljük meg hogy a mennybe jutunk,akkor oda fogunk.A pokollal pedig ugyan ez a helyzet.

Ez a pokol Tate. Itt ragadtunk.Mindenki itt ragadt.Rosszá formál minket ez a ház.Mindenhol kín és szomorúság vagy düh van jelen és nem lehet szabadulni tőle.Azt hittem itt boldogok leszünk.De nem így lett.Apa szabadidejében másokat kínoz,ha éppen nem velem vagy anyával ordítozik.A többi szellem is egymást marja .Chad egyfolytában bőg Pat miatt,Pat pedig magasról szarik rá hogy mi van vele,Nora már azon gondolkozik hogy ha a Andy nem hagyja abba a bömbölést akkor kárt tesz benne,Hayden állandóan azon van hogyan keserítse meg a családom életét....Te pedig-mutattam rá miközben a szememet törölgettem-Itt hagytál.

-Nem akartam hogy így legyen Violet.

-Én sem..Mégis így alakult.Én mondtam hogy hagyjál nem igaz.Akkor úgy éreztem hogy fer volt az amit tettem.De ez a 12 év...Kész rémálom volt.Ez a ház a pokol Tate. Itt ragadtunk mind.Mert egyikünk sem szent.Itt mindenki bűnös...

-Akkor veled bűnhődöm.-Gyengéden megfogta az államat majd,közelebb hajolt és az ajkát az enyémre tapasztotta.Az egész testem égni kezdett.Hezitáltam.Az agyam folyamatosan az a parancsot adta hogy "lökd el magadtól hiszen miatta halott a családod".De valami aprócska hang azt súgta ha most eltaszítom magamtól akkor belepusztulnék a magányba.

Visszacsókoltam majd hirtelen nekilökött az egyik falnak.Megfogtam a pulcsiját majd levettem róla.Karjaimat a nyaka köré fontam majd becsuktam a szemem.Éreztem hogy gyengéden puszilja a nyakamat.

Ekkor hirtelen egy alakot pillantottam meg az ajtóban.Anya nézett engem megdöbbent arccal. Bepánikoltam. Eltoltam magamtól Tate-et majd felrohantam a lépcsőn.Becsaptam magam mögött az ajtót.Összerogytam az ajtó előtt ,felhúztam a térdem és zokogni kezdtem.Miért ilyen bonyolult minden??

Teljesen összezavarodtam.Annyi év után most először érzem azt hogy tényleg valami olyat tettem, ami megbocsáthatatlan és következményeket vonhat maga után.Nem így terveztem azt az estét.Sőt terveznem sem kellett volna.Csak magammal szúrtam ki , hogy a rég összeforrt sebeket újra felszakítottam.Azt hittem minden simán megy majd:- Pókerarccal bámulunk majd egymásra,a szemünk se rebben .Nem törődünk a múlttal hanem rögtön a lényegre térek és kiszedem belőle hogy mire jó ez neki amit az apámmal csinálnak.

De nem . Amint megláttam összetörtem ,panaszkodtam neki majd amikor eleget lelkiztünk elkezdünk smárolni,én persze hagyom magam miért is ne.Erre megjelenik az anyám vészjósló tekintettel,amitől még mindig emészt a bűntudat,ráadásul nem kaptam választ a kérdéseimre,Tate nem tudta elmondani a teljes sztorit úgyhogy valószínű hogy vissza kell mennem hozzá.Most itt vagyok a szobában,az ágyon összekuporodva hallgatom a Fuck the World című számot a Hollywood Undead-től és azon agyalok mi legyen a következő lépés.

1.Lemegyek és tisztázom a dolgomat anyánál(ha emellett döntök valószínű hogy rá fog kérdezni apára,amiről még inkább nem szeretnék beszélni.)

2.Lemegyek Tate-hez és beszélek vele (a történtek után biztos nem fog előjönni hiszen őt is váratlanul érte a dolog,ha pedig mégis újra találkozunk akkor biztos nem tudnék egy árva szót se szólni.)

3.Itt maradok a szobámban és adok magamnak egy kis gondolkodási időt.( nagyon hajlok a felé hogy ezt válasszam de ha így teszek akkor még rosszabbul érezném magam.)

A döntésképtelenségem közepette ismerős hangokra lettem figyelmes.Lehalkítottam a zenét és füleltem.Van valaki a konyhában.Ez azért is furcsa,mert ez a ház nagyon csöndes szokott lenni.Mivel a házat nem vásárolták meg így csendben kell maradnunk nehogy feltűnést keltsünk hogy van valaki a házban.De most mégis zajt hallok a konyhából.Láthatatlanná válva, kiosontam a szobámból , és lementem a földszintre.

-Erre jöjjenek-hallottam Marcy az ingatlanos hangját.Ő adta el a házat nekünk is mikor ideköltöztünk a családommal.Elfelejtett beszámolni nekünk a sok tragédiáról ami itt történt.Lehet ha tudomást szereztünk volna a ház múltjáról akkor lehet hogy elköltöztünk volna máshová.Talán jobb is lett volna.Most pedig egy újabb családot próbál becsalogatni ide,akik nem is sejtik hogy mi lesz velük , ha úgy döntenek hogy megveszik a házat.

-Eddig hogy tetszik a ház?-mosolygott Marcy a leendő tulajokra.

-Nos John?-nézett a nagy magas férfira a szőkés hajú nő-Nekem tetszik ez a ház .Mindig is ilyen régies házra vágytam ,egy kis sziklakerttel és szökőkúttal-áradozott. Grimaszoltam egyet.Kik ezek ? Multimilliárdosok?

-Nem csak az én véleményem számít-mosolyodott el a férfi majd az ajtó felé intett.-A fiúk véleményét is hallanunk kell.

Fiúk??

Abban a pillanatban lépett be az ajtón egy 5 és egy 18 év körüli fiú.

-Tomas ?Zac?-fordult feléjük a férfi-Milyen a ház?

-Hát a ház király-szólalt meg a nagyobbik srác,azt hiszem ő Zac-De az udvaron nincs hely se kosárlabdapályának,sem pedig egy medencének.Hol fogom azokat a hatalmas bulikat tartani,ha nem egy hatalmas medencénél?

-Ugyan kicsim!Biztos meg tudjuk oldani!

-És mi lesz a játszóházammal ?-gördíti le az alsó ajkát Tomas.

-Lesz az is szívem -könyörgően nézett a kicsi öreg Marcyra majd a férjére.

-Megoldható-mosolyodott el az ingatlanos majd lassan kiballagott a házból hogy telefonálhasson egyet,annak érdekében hogy a nyugdíja előtt teljesítse az új lakók nagy szabású kéréseit.

-Nekem is tetszik ez a ház Vanessa-Puszilta meg a nő homlokát John-Biztos vagyok benne hogy ez lesz életünk legjobb döntése.

Én nem hiszem.Mert mostanra már a ház többi lakója is tudomást szerzett az új jövevényekről,akkor nem sokáig örülnek ennyire.

Miután végignéztem hogy az új család hivatalosan is megvette a házat,úgy döntöttem hogy gyorsan eltüntetem a cuccaimat a szobámból pincébe vagy a padlásra nehogy megtalálják őket.Felszaladtam a lépcsőn be a szobába ,felkaptam egy dobozt a földről amit direkt erre az esetre tartottam az asztalom alatt.Úgy is csak egy vagy két napot fognak itt tölteni addig simán meghúzom magamat a padláson ,vagy akár lent a kanapén úgy sem láthatnak meg ha én nem akarom.Gyorsan kirontottam a folyosóra majd le a földre majd mikor egy kanyarhoz értem hirtelen éreztem hogy valaki megragadja a karomat.Ijedtemben elejtettem a dobozt,majd sikítani akartam de az illető a számra tapasztotta a kezét még mielőtt egy hang is kijött volna a torkomon.Lágyan nekilökött a szemben lévő falnak.Két sötét szempárba néztem.

-Tate!!-böktem meg a vállát miután elvette a kezét a szám elől.-Elejtettem a dobozt!!-mutattam a folyosó felé.

-Milyen doboz ?-nézett ki a folyosóra majd mikor látta a dobozt a kiborult cuccaimmal kicsit felhúzta szemöldökét.

-Beköltözött az új család,és te máris továbbállsz?

-Muszáj , hiszen ez a szabály-mosolyogtam majd körülnéztem hogy nem jön e valaki , gyorsan odarohantam felkaptam a cuccom majd visszamentem Tate-hez.

-Szabály?-grimaszolt majd nekitámaszkodott a falnak.

-Igen-bólogattam majd elé álltam.

-Azt hittem nem szereted a szabályokat?-hajolt közel hozzám.

Mélyen a szemébe néztem majd megérintettem az arcát.

-De azt sem mondtam hogy szeretem betartani őket.Csak úgy a vicc kedvéért.

Lassan megcsókoltam.Félénken viszonozta majd eltolt magától.

-Most sem tartod be őket.

-Azt sem mondtam soha hogy valaha be fogom őket.

-Miért pont most Violet?Annyi alkalommal odajöhettél volna hozzám!Vártalak..Vagy legalábbis arra hogy egy kis jelét add hogy hiányzom neked!

-Akkor nem figyeltél oda eléggé...

-Időre van szükségem..-sóhajtott-Nem helyes amit teszünk.Tönkre tettelek.Téged és a családodat.Tudom hogy nem most volt,de nekem olyan mintha csak tegnap lett volna.Sajnálom de még nem lehetünk együtt ,még nem...

-Akkor mégis mikor..-fakadtam ki.Letöröltem a könnyeimet majd hátat fordítottam hogy ne keljen a szemébe néznem.

-Időre van szükségem.Hogy gondolkodjam...-kis szünetet tartott majd sóhajtott-Jah és ami az új lakókat illeti,jól rendezkedj be ott ahová éppen készülsz ezzel a dobozzal,ugyanis a szellemek nem terveznek támadást az emberek ellen...

-Mi ezt hogy érted-fordultam hátra de Tate már nem volt ott.

Megfogtam a dobozt és a pince felé vettem az irányt.

Mi folyik itt?Miért nem űzzük ki az új családot a házból?

Vajon Tate miért lett hirtelen ilyen távolságtartó?

Úgy látszik sok titokról kell még lerántanom a leplet.

Ahogy meghallottam az új tulajok vidám kacaját sóhajtottam egy nagyot.Kinyitottam a pince ajtaját, körülnéztem majd lassan becsuktam magam után.

Mióta az új lakók beköltöztek hozzánk,a csendes kis kísértet járta házból , hangos és felettébb idegesítő ház lett.Órákon keresztül azon veszekedett Vanessa ( az anyuka) és az idősebbik fiú Zac ,hogy nem szeretne egy szobát a kistestvérével mert az szégyent hozhat a hírnevére a lányoknál,ha az öcsével hál.Ugyan a nő nem hagyta magát és azon erősködött hogy milyen jó lenne hogyha kicsit közelebb kerülnének Tomas-sal de erre csak sértődött horkantás volt a válasz.Nagyon megváltozott a világ 2011 óta.Eddig is volt egy két elkényeztetett kölyök a világon ,de még nem volt szerencsém egyhez sem,hála az égnek.De ez az O'brien család maga a komédia.Mint valami elfuserált elit társaság akik mindenben a legjobbat és a legtöbbet akarják és ezt az orrod alá is dörgölik.Olyan életük van , amiről az átlag ember álmodni sem mer.Ez épp ilyen család.A fiú Zac olyan lányokat hozott ide az elmúlt két nap alatt hogy én mellettük Samara Morgan-nek éreztem magam.Sose érdekelt túlságosan a divat,nem követtem figyelemmel az új trendeket és nem is sminkeltem magamat sosem.Nem vágytam nagy figyelemre,csak egy kis magányra menedékre.

Tomas az öt éves srác olyan mint egy kis herceg.Minden jóval elhalmozzák legyen az laptop vagy Xbox vagy akár egy virtuális asztal,amit még én csak most látok először , neki pedig olyan volt minthogyha csak egy tábla csokit kapott volna a szüleitől.

Vanessa és John a szüleik pedig már javában tervezgetik az udvaron a pavilon lebontását,ami Moira-ra nézve kicsit kellemetlen vagy éppenséggel Tate anyjára Constance-re.Láttam a terveket az asztalon az új udvarról ahol be lesz iktatva egy sziklakert egy kis szökőkúttal,egy kosárlabdapálya Zac kérésére és végezetül egy bazi nagy medence ami hátul foglalja majd el a helyet.

Elborzadtam a tervrajzok láttán és nem bírtam felfogni,hogy miért nem teszünk valamit annak érdekében , hogy az O'brien család elhúzza a csíkot .Chad szerint azért nem mert túl unalmas hogy hamar kiűzzük az új tulajokat a házból,megvárjuk még szépen beilleszkednek és akkor támadunk rájuk.Jót nevettem ezen a kijelentésén,de nem vettem komolyan a dolgot hiszen Chad amikor csak teheti ugrat engem és ott van az a kis csillogás a szemében ami a hazugságot takarja .Moira pedig azt mondta hogy a szellemek kezdenek belefáradni abba hogy elűzzék az itt lakókat ezért maradnak.Ezt nem fogadhatom el.Nem fogadom el.

Lassan tényleg csak rabok leszünk ezen a helyen..Most is itt ülök tétlenül a sötét pincénkben mint aki arra vár hogy az új lakók egyszer csak fogják magukat és itt hagyják ezt a helyet.

Magyarázatra van szükségem.

Sok mindenre nem kaptam választ mostanában.Ideje kézbe vennem a dolgokat!

Felálltam a kis rozoga hintaszékből,felszaladtam a lépcsőn majd egyenesen át a nappalin a bejárati ajtóig,kinyitottam,majd becsuktam magam után.Kicsit hezitáltam majd bekopogtam az ajtón eljátszva hogy még csak most érkeztem.Csengetni akartam de leszerelték,biztos azért mert valami modernebbet akarnak.Szememet forgattam majd újra kopogni kezdtem.Halk lépteket hallottam odabentről.

Kinyílt az ajtó .Vanessa állt előttem szélesen mosolyogva ,összekulcsolta karját maga előtt.

-Jónapot-mosolyodtam el majd idegességemben a kezemet dörzsöltem.-Violet vagyok,a szomszédban lakom.

-Áhh gyere beljebb.

"Behívott a házamba nem hiszem el"-bolondoztam magamban.

-Kérsz valamit inni esetleg?-mutatott a konyha felé.

-Nem ,köszönöm - ráztam meg a fejem- Így is rosszul érzem magam amiért nem hoztam magammal semmi üdvözlő ajándékot.

Vanessa legyintett majd leültetett a kanapéra.Leültem majd azon morfondíroztam hogy mi legyen a következő lépés.

-Anya kimostad már a meze-loholt be Zac a nappaliba hogy kérdőre vonja anyját a kosárlabdamezéről mikor meglátott engem.-Met.-fejezte be a mondatot miközben tetőtől talpig végigmért.

-Oh kicsim ő Violet.-bökött felém a nő-A szomszédban lakik.

-Nagyon örvendek.-mosolygott közben le sem vette a szemét rólam.

-Szintúgy.

-Nos kicsim nem akarod körbekísérni a lányt a házban?-kacsintott a fiára Vanessa majd rám nézett.

-Ezer örömmel.-hallottam a választ majd Zac intett hogy álljak fel.Megvárta még mellé érjek majd feltessékelt a lépcsőn miközben dicsértem a vagyonos bútoraikat.

-Ez az én szobám.

A szobám tejesen átalakult.Mindenhol kosárlabdás cuccok , rengeteg kép és sok sok díj.Tisztára egy Troy Bolton benyomását keltette.

Szomorúan nyugtáztam hogy a táblát is leszedték.Leültem az egyik bőrfotelbe ami a szoba közepén helyezkedett el,Zac pedig a szemben lévő fotelben foglalt helyet.

-Honnan költöztetek ide?-szögeztem neki a kérdést.

Zac összekulcsolta a kezét majd kicsit hátradőlt.

-New York-ból.-erre vágtam egy grimaszt.Nevetett majd megvakarta a tarkóját.

-Az eléggé forgalmas város.

-Los Angeles sem csendes környék.

-De itt jobb ösztöndíjat ajánlottak nekem.A kosárlabda az életem.Itt nagyobb lehetőségem van egy jó kis kosárlabda ösztöndíjra.

-Értem .-hagytam annyiban a dolgot majd a szemébe néztem.

-Miért pont ez a ház?

-Ezt hogy érted?

-Úgy ahogy mondom!Van ennél sokkal luxusosabb lakás is a környéken.

-Mi nem ezért vagyunk itt.Anyának minden vágya volt egy ilyen ház.

-Minden háznak megvan a maga története.-néztem rá ridegen-Ahogy ennek is.

-Tudunk előző tulajokról.A Harmon családról.Tudjuk mi történt velük.

-Az 12 éve történt.-álltam fel a fotelből-Azóta számtalanszor próbálták eladni a házat de a tulajok mihelyt megvették volna, másnap már se hírük se hamvuk.Elhúzták a csíkot.

-Ezt miért mondod el nekem?-nézett rám kicsit mérgesen.

-Mert veletek is ezt fogja tenni húztam elő egy borotvapengét a zsebemből,majd a nyakamhoz emeltem.

A fiú ijedten hátrált tőlem , mire én elmosolyodtam.El kell menniük.

Egyszer csak valaki elkapta a karomat hátulról.Ijedten néztem hátra.Anya kikapta a kezemből a pengét majd zsebre vágta.

-Ki maga??-hebegett Zac.

-Violet anyja.-mosolygott-Elnézésedet kérem a lányom viselkedéséért .Mindig ezt a poént süti el ha új szomszéd költözik ide.

A fiú megkönnyebbülve sóhajtott fel majd nevetés tört ki belőle.Kérdően néztem rá.

-Csak szívattál?Kajakra bedőltem neked.-nevetett-Pedig engem nagyon nehéz átverni.-Mosolyogva bólogattam ,majd mikor elfordultam a szememet forgattam.

-Akkor mi most mennénk is.-Legyintett anya Zac pedig egy intéssel elbúcsúzott.Mikor elhagytuk a szobát egyből a pince felé vettük az irányt.

Úgy érzem hosszú beszélgetés előtt állok.

-Teljesen elment az eszed szívem?-anya idegesen fel alá járkált a pincében,miután elmondtam neki a tervemet a lakók kiűzéséről.

-Nem értelek!Eddig mindig szóvá tetted azt,hogy én sosem segítek amikor elijesztitek az embereket!Miért lett hirtelen más a helyzet?Miért nem teszünk valamit?

Egy pillanatra megállt egy helyben majd idegesen körbenézett.

-Anya?-felálltam majd közelebb léptem hozzá-Van valami esetleg amit nem mondasz el?

-Nekem is elfelejtettél közölni egy igen fontos dolgot-nézett kicsit mérgesen a szemebe.Ilyenkor már tudtam mire gondol.

-El akartam mondani!De elég bonyolult a helyzet!Még én magam sem értem!

-Mégis mi olyat tett apád amiért elküldted őt??Tate miatt?Mert nem akartad hogy lássa amit én láttam ?-vágta a fejemhez majd leült a hintaszékbe , keresztbe tette lábait.

"Mint egy kihallgatás"-forgattam a szemeimet.

-Nem anya,ettől sokkal komolyabb dologról van szó!Ez most nem rólam szól!Hanem apáról és a kis mellékes munkájáról!

-Kicsim , miről beszélsz?-pislogott rám.Tényleg látszott rajta hogy nem tud a dologról,én pedig úgy éreztem hogy itt az ideje annak hogy megtudja az igazságot.

-Hát,-kezdtem- mikor éppen nem veszekedtek,vagy nem Andy-vel játszik akkor , unalmában tinédzsereket kínoz-kicsit felemeltem a hangom,tombolt bennem a düh.

-Ez nem igaz..-rázta meg a fejét-Hazudsz Violet!

-Te hazudsz magadnak anyu! Én sem tudom mi folyik itt ! 

-Nem tudod miket beszélsz!-Ő is felemelte a hangját, szeméből folyt a könny.

-Ez az igazság!Kérdezd meg,lehet hogy neked elmondja hogy mi folyik itt!Mert nekem nem mondott semmi,ahogy Tate sem..

-Mi köze ennek Tate-hez?-"Teljesen össze van zavarodva."

Megráztam a fejem.-Kérdezd meg apát.

Sarkon fordultam és otthagytam.

"Talán kicsit nyers voltam vele".

Kicsit ki voltam az anyával való beszélgetésem után.Össze volt zavarodva,halvány lila gőze sem volt az egészről.

"De ha Tate és apa nem hajlandók nekem elmondani hogy mi a fene folyik itt, akkor lehet hogy anya nagyobb sikerrel jár mint én.Láttam a hegeket a fiú testén,azt mondta hogy ő okozta azokat.De ezt nem hiszem el,miután a szemem láttára döfte át apa egy piszkafával.

Idegesen turkáltam a cuccaim között, amit egy dobozban rejtettem el a lépcső közelében.Mikor megtaláltam azt amit kerestem ,visszacsúsztattam a lépcső alá a dobozt .

Érdekes , hogy szellem lettem és még mindig dohányzom.Azt hittem ez a káros szenvedély el fog múlni,mint ahogy az hogy most már nem érzünk fájdalmat.Számhoz emeltem ,majd meggyújtottam egy kis fekete öngyújtóval amit még annó apa irodájában találtam.

-Rossz nap?-hallottam Chad tréfás hangját nem olyan messze tőlem.Lassan kifújtam a füstöt majd megfordultam.Ott állt egy piros labdával a kezében."Biztos Boo-val játszott"-néztem a gömböt a kezében amit játékosan fel - feldobott.

-Mondhatjuk..-sóhajtottam majd még egyet szívtam a cigibe.

-Nem kéne dohányoznod.-Kikapta a kezemből és a falba nyomta.

Felvontam a szemöldököm majd a kezemben lévő cigarettás dobozt a hátam mögé dugtam,nehogy azt is elvegye tőlem.

-Az új család nem dohányzik.-mutatta felém az elnyomott csikket , majd eldobta-Ezzel csak feltűnést keltenél hogy van valaki a házban.

-Teszek az új családra!

-Én nem tenném kedvesem - mosolygott.Láttam rajta hogy van még mondani valója.-A ház tele van meglepetésekkel.

Ahogy ezt kimondta , egyből az anyával való veszekedésem jutott az eszembe .Chad talán tudhat valamit,hiszen ő olyan mint egy beépített pletykafészek.Sok mindent tud a házról és az itt raboskodó szellemekről,így meg kell ragadnom az alkalmat.

-Chad!-kezdetem bele a mondandómba-te biztos tudsz valamit hogy mi folyik apa és Tate között!-tettem felé egy lépést ,amire a reakciója egy ravasz mosoly volt.

-Nem a megfelelő embert kérdezted.Lehet hogy tudok egy két dolgot , de szerintem jobb ha Ken-től hallod.

Mire bármit is válaszolhattam volna a "szellemes" megjegyzésére elment.

Egy titokban elszívott cigi és fél órányi felesleges fejtörés után úgy döntöttem hogy beszélek Tate-tel. Még nem vagyok felkészülve arra hogy mit mondjak apának ha újra találkozunk,ezért úgy döntöttem hogy Tate-tel kell beszélnem.Amikor utoljára találkoztunk,azt mondta hogy időre van szüksége velünk kapcsolatban.Lehet hogy nem is akar látni.

-Tate?-kezdtem arra számítva hogy ott van velem csak nem látom.

Ahogy egyre beljebb mentem a pincében , ami még a szokásosnál is sötétebb volt megláttam egy kicsi fényt.A világos fény felé haladva két alakot pillantottam meg.

-De nem tettem semmit!!-hallottam Tate könyörgő hangját.Megálltam és fülelni kezdtem.Nem láttam pontosan hogy kik vannak ott de a hang alapján az egyik Tate a másik pedig...

-Ne kelljen még egyszer elmondanom !! Remélem világos voltam!! Takarodj a szemem elől !! 

Apa!

Láttam hogy az egyik alak felém indul. Moccanni sem mertem.Egyre csak kapkodtam a levegőt,közben átkoztam magam hogy miért kapok el folyton ilyen vészjósló beszélgetéseket,amik egyébkén nem tartozik rám,de jobb ha tudom hogy mivel állok szemben.

Könnyes szemmel bámultam a semmibe és vártam.Hallottam a lépteket amik egyenesen felém jöttek.Majd hirtelen elcsendesült.

-Violet.-Tate állt előttem.Nem mosolyodott el,de az arca nem volt kifejezéstelen.Szemei vörösek voltak amikben ott volt a szomorúság és a kétség.

Szó nélkül odamentem hozzá és felhúztam a felsőjét.Reflexszerűen elkapta a kezemet,de már későn így észrevettem véres felsőtestét.

-Hazudtál nekem Tate.Ezt nem te csinálod magaddal.

-Tévedsz..

-Nem vagyok hülye!!Ezt apám csinálja igaz??-könnyek szöktek a szemembe.Nem hiszem el! Nem akarom elhinni hogy apa erre képes.Az én apám aki kicsi korom óta velem volt,szeretett és védett ahogy tudott.Aztán folyamatosan megváltozott.

-Ez az én dolgom Violet és az apádé.

-Nem most már az enyém is! Ezt nézni sem bírom! Felfordul a gyomrom - nagyot nyeltem-Mikor szenvedni látlak..

-Én sem akarom hogy te szenvedj, épp ezért...-megfogta a kezemet majd megszorította.-Szeretlek , és hiányzol Violet.-belenéztem sötét ,könnyáztatta szemébe.Nagyot nyeltem.Tudom mi jön.Elfutnék vagy befognám a fülemet.Éreztem hogy egy könnycsepp legördül az arcomon.Vett egy mély levegőt majd a szemembe nézett.

-De nem lehetek veled...Sajnálom.

Soha nem éreztem magam ilyen tehetetlennek és üresnek.Cigit egy újabb és újabb száll követte, egyszerűen nem bírok leállni.Csak bámultam az előttem lévő lépcsősorokat és azon tűnődtem hogy hogy van e ennél rosszabb.A bennem tátongó űrt semmi nem tölthette be.Összekuporodtam a lépcsőn,felhúztam a térdem majd átkaroltam.Magamra maradtam.Kissé lehajtott fejjel hallgattam a körülöttem lévő kisebb zajokat.Egy légy zümmögése vagy egy egér cincogása is kisebb örömöt okozott volna.De nem hallottam semmit , halálos csend van . Utóljára akkor éreztem magam ilyen magányosnak amikor Tate-et elküldtem.Azután minden más lett.Azt hittem az volt életem legjobb döntése hogy elengedtem őt.De nem így lett.Minden rosszra fordult.Mi lett belőlünk?

Úgy éreztem , elvesztettem mindenkit.Anya a beszélgetésünk után nem hiszem hogy szívesen látna főleg amiatt , amiket a fejéhez vágtam.Apát én nem akarom látni.Egyszerűen nem bírom felfogni , hogy megváltozott.Szeretem őt,de most ő az akitől bevallom, kicsit félek.

Tate pedig..Magamra hagyott.Nem tudom miért és hogy mi okból,mert azt nem indokolta meg.A múlt már nem kifogás .Térdemre hajtottam fejem.Hangos zokogásba kezdtem.Úgy éreztem hogy a fájdalom hatalmas súlyként nehezedik rám.Olyan volt mintha az univerzum direkt űzne gúnyt az életemből.Pedig sosem voltam az a lány , aki túl sokat agyalt az élet dolgain.Mikor elestem ,fogtam magam ás felálltam.De most úgy érzem képtelen vagyok felállni a földről.Elvesztem.

Mikor az O'brian család összes tagja elhagyta a házat ( azt hiszem Zac kosáredzésre ment, Tomas pedig a szüleivel körbenéznek a városban) fogtam magam és kijöttem abból a sötét pincéből.Magamhoz vettem egy lenge virágmintás ruhát és egy sárga poncsót egy krémszínű harisnyával.Úgy döntöttem,hogy igenis elmegyek fürödni,amíg a tulajok vissza nem érnek . Felcsatoltam a hajam majd megengedtem a fürdővizet.Levettem a ruháimat majd beszálltam a kádba.Hátradőltem , majd lehunytam a szemem.Minden gondolatomat ki akartam űzni a fejemből.Vettem egy mély levegőt majd a víz alá merültem.Éreztem ahogy az orrom megtelik vízzel.

Válaszok kellenek.Nem hagyhatom annyiban a dolgokat.Ennél már csak rosszabbra fordulhatnak a dolgok.Kinyitottam a szememet.Ijedten ültem fel .Tate-t láttam ahogy engem néz , azzal a kifejezéstelen arccal mint amikor először találkoztam vele a történtek után.De mikorra felültem,már nem volt ott.Biztosan hallucináltam az oxigénhiány miatt. Kiszálltam a kádból ,körbecsavartam magamat a törülközőmmel.A szemben lévő tükörbe néztem .Szemeim pirosra voltak dagadva ,amiért kinyitottam a szememet a víz alatt,az arcom sápadt volt,hajamból csurgott a víz."Szedd össze magad Violet"-gondoltam magamban a tükörképemet nézve.Összecsaptam a tenyerem majd kinyitottam a fiókos szekrényt , ami a tükör tartozéka volt.Még sosem láttam ennyi fiókot egy helyen.Megcsóváltam a fejem ,majd elkezdtem keresgélni egy hajszárító után.Ahogy kutattam belebotlottam egy kis dobozkába ,ami még az enyém volt amikor ideköltöztünk.Felnyitottam a doboz tetejét majd felsóhajtottam.Azt hittem hogy az új lakók majd kidobják ,hiszen nekik tökéletes életük van.Nincs szükségük arra hogy kárt tegyenek magukban.Kivettem a dobozka belsejében lapuló pengét majd a karomhoz emeltem.A tükörbe néztem . Láttam őket.Anyut aki apa karjaiba omlik sírva ,mit sem sejtve hogy mi lett a férjéből és Tate-et aki szomorúan nyugtázza hogy megint megteszem.Megráztam a fejemet hogy eltűnjenek ,de anélkül is tudtam hogy itt sincsenek.Csak a képzeletem játszik velem hogy bűntudatot keltsen bennem.Lehunytam a szemem.Vettem egy mély levegőt,majd egy határozott mozdulattal húztam egy vízszintes csíkot a karomon.

Egy hete hogy nem hallottam se a szüleim sem pedig Tate felől.Nem is kerestem őket,de úgy látszik ők sem szeretnének engem.Az új lakók már javában berendezkedtek.Már elkezdték a kosárlabdapálya és a medence építését.Undorodva néztem hogy mit művelnek a szép udvarból,de mivel nem tehetek semmit csak tétlenül nézem az eseményeket .Zac az elkényeztetett srác aki eddig minden nap más cafkát hozott a házba ,most hirtelen stratégiát váltott.Már múlt hét óta csak egy lány jár hozzá ,valami Alison azt hiszem.Fontos lehet neki a lány mert már egy ideje ismerik egymást de még Zac nem tette meg az első lépést.

Nem is nagyon érdekelt a dolog,inkább azon agyaltam ,hogy hogyan lehetne az O'brian family-t kiűzni ebből a bolondok házából , úgy hogy az itt lakó szellemek ne szerezzenek tudomást róla.Az előző kísérletem balul sült el.Lehet hogy annyiban kéne hagynom a dolgot . Vállat vontam majd apa hajdani dolgozószobájába siettem.Reménykedtem benne hogy a régi dugihelyemen még találok néhány eldugott cigisdobozt .Mikor a szoba elé értem lefagytam.Most hirtelen nem tudtam hogy kéne reagálnom.Hátat fordítottam.

-Ne Violet , várj ! -kapta el a karomat.

-Rendben várok.-téptem ki a kezemet a szorításából.-De csak akkor ha elmondod végre hogy mi folyik itt!

Apa vett egy mély levegőt.

-Miután anyád meghalt és Tate-tel szakítottatok-kezdte majd egy lépést tett felém.-Megkért hogy kezeljem őt a történtek ellenére.Visszautasítottam.Mondtam neki hogy hagyjon minket békén vagy olyat teszek amit még én is megbánok..

Nyeletem egyet.

-Miért okoztad azokat a sebeket Tate testén??-vágtam a fejéhez.

-Akkoriban még nagyon mérges voltam rá.-szemebe nézett -ahogy most is.

-Ez nem válasz a kérdésemre!

-Addig addig erősködött hogy újra kezeljem,amíg bele nem egyeztem,de csak azzal a feltétellel hogyha egy kicsit bűnhődik is a tettei miatt..

-Neked nem volt elég az hogy elküldtem igaz??Bántottad..Mi...mikor is kezdődött ez az egész?

-Egy hónappal a történtek után..

-Jézusom apa!-könnyek szöktek a szemembe,egyszerűen nem bírtam felfogni amit hallok.

-Kicsim,-hallottam elcsukló hangját-Bár visszacsinálhatnám az egészet..

-Akkor miért mondtad Tate-nek hogy hagyjon békén!?Miért hazudtál nekünk éveken keresztül??

Apa közelebb jött hozzám,majd megpuszilta a homlokomat.

-Tudom hogy nehéz megemészteni amit most hallottál,de meg kell értened miért tettem ezt..

Ellöktem magamtól majd kifutottam a szobából.

-Violet!!-hallottam hogy apa idegesen felborította az asztalt,de én nem törődtem semmivel.Csak futottam a fürdőszoba felé hogy újra megtegyem.Hogy egy újabb véres csík szülessen a karomon.

Péntek van.Minden normális fiatal megkönnyebbülve lépnek ki az iskolák kapuin,hogy felkészüljenek az aznap esti fergeteges bulikra.Kissé rövid ruhákba és magassarkúkba bújnak , agyonra sminkelik magukat hogy idősebbnek nézzenek ki ,mint amilyenek valójában.Részegre isszák magukat,majd másnap valami alkoholista fősulis mellett ébrednek,közben semmi emlékük sincs hogy mi történt velük,vagy hogy mit csináltak aznap este.Közben a Facebook-ra vagy Instagram-ra folyamatosan kerülnek fel a gázabbnál gázabb képek vagy rosszabbik esetben videók,közben pedig a fél világ röhög rajtuk.

Most is egy ilyen bulira készül Zac az O'brien család legidősebb fivére ,aki már be is szerezte azokat a piros műanyag poharakat amivel majd töménytelen alkoholmennyiséget juttatnak majd a szervezetükbe.Besegít neki mostani barátnője , a bájos Alison aki most éppen a sörös üvegeket pakolta ki egy hatalmas dobozból.Tátott szájal bámultam a rengeteg sört,amiről még azt sem tudtam hogy egyel talán milyen is az íze.Sosem rajongtam túlzottan az alkohol iránt és sosem éreztem késztetést hogy egyel talán belekóstoljak.

-Zac nem fognak megölni a szüleid?-kérdezte a lány miközben elrendezte az asztalra felrakott italokat.

-Ma estére Londonba mentek az öcsémmel.-válaszolt a létra tetejéről Zac-Idehoznád azt kérlek?-intett egy nagy papírhalmazra ami szana-szét hevert a kanapén.

Alison felkapta azokat majd átadta a fiúnak.-Kicsit nem fura?-szétnyitotta a papírt ami igazából egy papírból kivágott "Boldog Szülinapot" felirat lenne.

-Hogy a saját születésnapi partidat te magad készíted?

-Nem én rendezem.-mosolyodott el a lány-Te lebonyolítod a bulit,én csak segítkezek benne.

-Milyen igazad van.-nevetett a fiú , majd lehajolt Alisonhoz egy csókért.

Én csak bámultam őket,ők persze nem láthattak engem.Figyelmesen néztem végig ahogy díszítik a házat, közben pedig egymást ugratják , nevetnek , élvezik egymás társaságát.

Mikor már javában készen voltak ,én is tovább álltam.Lementem a pincébe majd leültem a rozoga hintaszékbe.Elővettem a zsebemből az öngyújtómat,majd egy cigarettát.Elővettem az egyik kedvenc mangám és olvasni kezdtem.

-Pfújj Zac, de büdös bagó szag van a pincétekben!!

A hang hallatán ijedten dobtam el a cigit , a könyvet pedig egyenesen a dobozba hajítottam.Feszülten figyeltem ahogy felém közeledett .Megtalálta a csikket majd felment a lépcsőn.

-Ez még friss.-hallottam a srácot.

-Cigizel??

-Nem,és tudod mi a legviccesebb?Az hogy a családom egyik tagja sem dohányzik.

-Akkor szerinted van valaki odalenn?

-Mindjárt kiderítem.Hozz egy zseblámpát!Körülnézek.

Felálltam a hintaszékből és a lépcsőhöz mentem."Ideje egy kicsit megijesztenem őket"-gondoltam majd megvártam még megkeresik a zseblámpát.

Pár perc után már láttam őket hogy ott állnak a pince ajtajánál.

-Biztos le akarsz menni oda?-hebegi a lány-Túl sok horror filmben halt meg rengeteg ember,amikor mégis úgy döntenek hogy lemennek a sötét kísérteties pincébe.

-Azok csak idióta filmek-vágta rá Zac és már is levágtatott a lépcsőn.

A lehetőséget kihasználva kicsit kinyújtottam a lábamat.

A lány hangos nevetésben tört ki mikor Zac hirtelen a földön találta magát.Én is elmosolyodtam , majd távolabb mentem tőlük.A fiú felpattant , hátranézett majd nyelt egy nagyot.

-Felbuktam valamiben..

-A saját lábadban édes-kuncogott tovább majd követte Zac-et a sötét pincébe.

Vagy háromszor körüljárták a pincét de nem találtak senkit,így hát felmentek az emeletre , hogy tovább készülődhessenek a nagy eseményre.Én pedig folytattam a saját hülye rituálémat.Az elmúlt napok eseményein törtem a fejem.Minden a feje tetejére állt.Előre hátra ringattam magamat a hintaszékben,mikor észrevettem hogy valaki figyel engem.

-Ki van ott?-kérdeztem.Az illető előjött rejtekéből.

-Mostanában , nem alakulna jól a dolgaid.Jól mondom , kicsi lány?

-Nem egészen - megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt , mikor Nora Montgomery lépett ki a sötétségből, Andy-vel a kezében.Sosem értettem hogy Tate-nek miért volt annyira fontos ez a nő,hiszen miatta történt az hogy megerőszakolta az anyámat.Sosem beszélgettem vele,csak látásból ismertem,a történtek után pedig még inkább nem akartam közelebbről megismerni.

-Érzem benned a szomorúságot.-felálltam hogy le tudjon ülni a helyemre,de nem tette,megállt előttem.-És egy kicsi félelmet is.

Lehajtottam a fejemet,majd a mosolygó Norára néztem.

-Ne légy ilyen butus.-felém tartotta a babát .Elvettem tőle majd ringatni kezdtem.

-Nagyon hiányzol Tate-nek Violet.-simította végig az ujjait az arcomon.-Csak még nem áll készen arra hogy együtt legyetek.

-Vagy csak apa nem engedi neki-forgattam a szememet majd a fiatal asszonyra néztem-Hogy hogy ilyen jóba van vele?-Ennek hallatán elmosolyodott.

-Még kicsi volt,amikor először találkoztam vele, Thaddeus bántani akarta én pedig megvédtem őt.Nagyon keserű gyermekkora volt.Neki pedig szüksége volt egy anyára.Azért bántotta az anyukádat mert nekem akart segíteni,mert én elvesztettem a babámat.Sajnálom..

-Nem kell.-mosolyogtam rá."Már úgy is mindegy".

-Ennek örülök.-elvette tőlem a babát majd indulni készült-Ne szomorkodj Violet.Ha nem akarod hogy ilyen maradjon a helyzet,vedd a kezedbe az irányítást!Ne hagyd hogy elvegyék az igazad!-Kicsit hátrafordult-Tate miatt pedig ne aggódj,biztosra veszem hogy nemsokára hírt ad magáról.

Elmosolyodtam ,ő pedig szép lassan elsétált Andy-vel.

Örülök hogy beszélgethettem vele,legalább öntött belém egy kis lelket.Nem csoda hogy Tate is a gondjaira bízta magát.

Lassan ringattam magamat a hintaszékben amikor hangokra leszek figyeles,megnézem mi az és akkor arra eszmélek hogy átdöfnek egy dárdával és az utolsó amit látok az az apám véres arca.Mióta csak megtudtam apáról az igazat folyamatosan csak ezt álmodom.Ahogy most is.Ijedten kapkodtam a levegőt aztán megpróbálok úgy tenni mit ha mi sem történt volna.Az az igazság hogy már rettegek.A saját apámtól.

Hangos zene szűrődött le a sötét pincébe.Próbáltam elterelni a figyelmemet róla és bedugtam a fülhallgatót a fülembe,de még az sem segített.Idegesen , dobtam a sarokba a telefonomat,majd eldöntöttem hogy felnézek hogy milyen a buli.

Ahogy kinyitottam a pinceajtót hatalmas tömeg látványa fogadott,akik már most bűzlöttek az alkoholtól.Elvegyültem a tömegben majd éreztem hogy valaki megböki a hátam.Megfordultam.Zac mosolygott rám ,majd a kezembe nyomta a piros poharat benne a sörrel.

-Áhh Violet.-nevetett rám-Örülök hogy itt vagy!

-Igen ,jó a buli.-kortyoltam bele a sörbe majd elfintorodtam.

-Csak azt ne mond hogy még nem ittál!-vonta fel a szemöldökét.

-Nem ,én tiszta vagyok.-nevettem majd azt kívántam bárcsak elmenne innen ,had igyak valami vizet erre a borzalomra.

-Nem sokáig.-nevetett majd vállba bökött.

-Hé mindjárt felvágjuk a tortát-jött oda hozzánk egy kicsit barnább bőrű srác.

-Máris megyek.-mondta majd felém fordult-Jó szórakozást.-köszönt-jah és Violet-nézett rám még mielőtt elindult volna-Ne hozd a frászt senkire.

-Nyugi nem lesz gond.-legyintettem majd alig vártam hogy felvágják a tortát ,aztán pedig gyorsan visszamenjek a pincébe.

Megkönnyebbülve egy kis fejfájással visszamentem a pincébe ami már gyakorlatilag az állandó lakhelyemmé vált.

Felvettem a telefonomat a földről,amit az imént dobtam el, majd elkezdtem a kedvenc lejátszási listámat hallgatni.Ismét a kezembe vettem a mangámat és elmélyültem az olvasás és a zenehallgatás világában.

Már lassan a manga végén jártam amikor úgy döntöttem belekalkulálok az olvasásba egy cigit is.Felálltam a helyemről ,majd a dobozom rejtekhelyére mentem.Elővettem és elkezdtem kutatni benne a cigarettás doboz után."Hova a francba tettem"-átkoztam magam amikor hallottam egy nagy csörömpölést a hátam mögül.A szívemhez kaptam.Hátrafordultam és a sötétben egy alakot véltem felfedezni.Ijedten vettem ki a dobozomból az ollót.A fazon egyre csak közeledett felém.Olyan béna voltam hogy elejtettem a fegyveremet,így gyorsan lehajoltam érte.Valaki megfogta a vállamat ,én pedig ijedtemben reflexszerűen a nyakába állítottam az ollót.

A vér egyenesen az arcomba fröccsent.Félve néztem fel a vér láttán.

Alison volt az.Megpróbáltam elszorítani a vérzést de már késő volt.A lány élettelenül a földre rogyott.Hátrálni kezdtem,fel sem fogtam mit tettem.Zokogni kezdtem."Jézusom megöltem valakit!"

Akkor vettem észre hogy nem voltam egyedül.

Tate lépett elő a lépcső mögül.Erre csak még jobban úrrá lett rajtam a rettegés és a rettenetes bűntudat.

-Semmi baj.-suttogta.-Majd én segítek neked.

Vettem egy mély levegőt ,Tate pedig oda jött hozzám és elkezdte letörölni a vért az arcomról.

-Minden rendben lesz.

Ahogy Tate a szárnyai alá vett,egy kicsit megnyugodtam.Még sosem volt ilyen borzalomban részem,hogy a puszta kezemmel így véget vessek valaki életének.

-Jobban vagy?-törölgette le az arcomról a maradék vért.A kérdésére a választ igazából én magam sem tudom.Nem tudom megfogalmazni hogy most mi zajlik bennem.Kicsit megijedtem,ahogy a semmiből bukkant elő a lány,és őszintén szólva csak védekezni akartam.Úgyhogy ha úgy vesszük tiszták voltak a szándékaim.Vagy nem?

Felnéztem Tate-re aki még mindig várja a válaszomat,kicsit türelmetlenül.-Jobban.-bólogattam egy kicsit bizonytalanul.-Most mi legyen vele?-mutattam a holttestre.

-Egyszerű.-odasétált a lányhoz majd lassan felemelte,közben felém fordította egy kicsit a fejét.-Először is megvárjuk még vége nem lesz ennek az idióta bulinak.-mutatott fel az emeletre.

-De nem lesz furcsa hogy a szülinapos csak így eltűnt?Zac biztos keresni fogja!

Tate közben betette a koszos kádba ami lent volt a pincében.Mikor ideköltöztünk és betörtek hozzánk,akkor ebbe a kádba akartak belefojtani engem.De Tate már akkor is segített nekem.Már az elejétől fogva.

A fiú fogott egy plédet majd Alisonra terítette.Idegességemben a körmömet rágtam.A plédet rögtön átitatta a vér.Elfordítottam a fejem és átkoztam magam amiatt hogy megöltem őt.Egy kicsit sem megnyugtató az sem hogy tudom,hogy nemsokára majd megjelenik a lány mit sem sejtve ,majd mikor el akar menni a házból,nem tud majd elmenni innen.

Nem könnyű így élni,jól tudom.Néha azt kívánom bárcsak ne ragadtam volna itt.De ha most belegondolok ,rengeteg veszteséggel járt volna.Mondjuk így is sokat vesztettünk és itt raboskodunk ezen a helyen.Itt senki sem boldog , ha igen a ház ellene fordul.Ezt már megtanultam és meg is tapasztaltam,ahogy majd ez a lány is.Ez a ház nem kegyelmez senkinek,ahogy nekem sem.

-Szóval megvárjuk még lecseng ez a kóceráj.-állt elém majd karba tette a kezét-Aztán kimegyünk és eltemetjük valahol a kertben.

-Nem hiszem hogy ez jó ötlet.-ráztam meg a fejem majd felfelé mutattam.-Láttad már az udvart?

-Igen láttam.

-Ha "szerencsénk" van,felássák majd az egész kertet és megtalálják!

Idegesen megvakarta a tarkóját,majd leült a lépcsőre.Leültem mellé majd ránéztem.Láttam rajta hogy erősen gondolkozik a következő lépésen.Nem neki kéne ezen rágódna hanem nekem.Rátettem a kezemet a térdére.Éreztem hogy az egész teste megremeg ,de az arca még mindig elmélyült volt.

-Én okoztam ezt,-még mindig nem nézett rám,de én folytattam-Én is fogom rendbe hozni,amennyire ezt rendbe lehet.Nem kérem hogy segíts nekem és nem is várom el.

Felálltam majd otthagytam.Egyszer még hátrapillantottam ,de meg sem moccant,csak ült és bámult maga elé.Megráztam a fejem majd a kádhoz siettem.Kitakartam a lányt majd vettem egy mély levegőt.

Megpróbáltam kivenni a kádból,de elég röhejesen rángattam a holttestet.Mivel a buli véget ért és szerencsésen kinyomoztam hogy Zac holtrészegre itta magát így nem is nagyon fecsérelte az idejét a barátnője keresésére,így volt egy kis időm addig még kijózanodik és addig még a lány szelleme meg nem jelenik.Ezért úgy döntöttem most kell cselekednem ha már megtörtén a baj ,így megpróbáltam kivonszolni Alisont a kádból eredménytelenül.

-Mondtam hogy segítek!Hihetetlen hogy milyen makacs vagy.-megrezzentem mikor Tate hirtelen eltolt onnan majd kézbe vette a lányt.

-Mit keresel itt?

Nem válasz csak elindult a lánnyal.Szememet forgattam majd követni kezdtem.Útközben magamhoz vettem egy ásót ,mert úgy véltem szükségünk lesz rá.Kimentünk a kertbe,gyorsan szedtük a lábunkat,nehogy lebukjunk.Elhaladtunk a félkész kosárlabdapálya mellett,majd ahova a sziklakertet tervezték ott megálltunk.Furcsán néztem Tate-re,aki letette Alisont majd kitépte a kezemből az ásót.

Elkezdett ásni én pedig leültem a halott mellé.Csak néztem a letakart testet.

-Most már kár rajta rágódnod.-felkaptam a fejemet a fiú hangja hallatán-Már nem tehetsz semmit.

Nem tudtam mit válaszoljak erre.Igazából nem ismertem ezt a lányt és szerintem nem is kedveltük volna egymást,de még is az a tudat hogy csak így elvettem az életét,megrémített.

-Tudom hogy most azon rágódsz,hogy a te hibád hogy biztos volt családja és barátai,akiktől most elragadtad őt,de túl kell lépned ezen.

Nézd csak !.- lehajolt , majd valamit elkezdett kihúzni a föld alól.Feltápászkodtam majd lementem Tate-hez ,hogy megnézzem hogy mit akar mutatni.Egy rongyos ruhadarabot húzott ki a földből,majd a kezembe nyomta.Először furcsán néztem rá,hogy mi ebbe olyan különleges.

Nagyot néztem.A szemem könnybe lábadt.Ez az én felsőm.Ez volt rajtam amikor meghaltam!Elejtettem a ruhadarabot majd kimásztam a gödörből.Leültem majd felhúztam a térdemet.Éreztem hogy felgyorsult a lélegzetem csak úgy kapkodom a levegőt.Sírni akartam,de megmarkoltam a térdemet és próbáltam visszatartani a könnyeimet.

-Amikor rosszra fordultak a dolgok,-Tate letette az ásót majd felvette a ruhát a földről.-Úgy gondoltam,elhozom a testedet a házból,abból tanulva hogy milyen rosszul fogadtad ezt az egész szellemes dolgot.Nem akartam hogy látnod kelljen még egyszer és átéld azt amit akkor átéltél.

Megfogta a lányt majd lassan letette a gödör mélyére.Kijött majd talpra állított.Kezembe nyomta a felsőmet.

-Az a Violet aki ebben a gödörben nyugszik sok fájdalmat élt át.Rengeteget.Erős lány volt,de a világ borzalmai megtörték őt-sírni kezdtem ő pedig magához húzott.Szorosan átöleltem.Igaza van .Elbuktam a világ borzalmai letaszítottak a szakadék mélyére.

-De,-folytatta-el kell őt engedned.El kell engedned hogy újjászülethess.

-Eltávolodott tőlem és megfogta a kezemet amiben a felsőmet szorongattam.

-Meg tudod tenni Violet. Hidd el könnyebb lesz.

Vettem egy mély levegőt majd a "sír" elé álltam.Hagytam hogy a könnyeim legördüljenek az arcomon.Nyeltem egyet.

-Ég veled Violet.-suttogtam majd bedobtam az "egyik részemet a koporsómba amit örökre lezártam , majd eltemettem.

(Írói utószó : ez a rész kicsit rövidre sikeredett,előre is elnézést kérek mindenkitől :) Lehet hogy még fogok hozzáfűzni legfeljebb egy vagy két jelenetet de ez még nem biztos.Lehet hogy már a 11.fejezettel fogok legközelebb jelentkezni. :D )

Csak ültem a "szobámban" és az elmúlt hetek eseményein agyaltam.A ház a feje tetejére állt. Nagyon furcsa hogy mostanában nem hallok semmit anyáék felől, hogy nem is kerestek engem,legalább is anya.
Hát ami apát illeti;őt én nem keresem. Nem tudok a szemébe nézni a történtek után.Hogy őszinte legyek, egy kicsit félek tőle. A rémálmaimban folyamatosan előjön az hogy bánt engem vagy esetleg másokat,és ez félelemmel tölt el. 
Tate-en nem tudok kiigazodni. Először lassan elkezd közeledni felém majd hirtelen, amikor nem számítok rá, akkor pedig ellök magától. 
Ami pedig engem illet ;megöltem valakit. Most pedig feszengve arra várok hogy mikor jön elő. Mert ha el akarja hagyni a házat és nem sikerül neki, amiben 100%-ig biztos vagyok, akkor sejteni fogja hogy valami gáz van. Mi van ha emlékezni fog mindenre? Hogy hogyan halt meg?Azzal együtt pedig arra hogy én végeztem vele. Magamra húztam egy paplant ugyan is egy kissé hideg lett a pincében. 
Az ajkamba haraptam, majd lehunytam a szememet. Miért ennyire bonyolult a helyzet?

Hideg és sötét van. A madarak is elhallgattak már. Síri csönd van. Kinyitottam a szememet. Döbbenten néztem a körülöttem lévő teret. Egy temetőben voltam. Ijedten felálltam, majd csak akkor vettem észre hogy én is egy sírnál állok. Lenéztem a fehéres, kopott sírkőre. 
"Violet Harmon" -olvastam hangosan. Hátrálni kezdtem, majd hirtelen nekimentem valakinek. Hátranéztem. Apa állt ott előttem csurom véresen. Sikítani kezdtem ahogy a torkomon kifért. Rohanni kezdtem az ellenkező irányba.Éreztem hogy visszarántanak, így felkaptam egy faágat a földről és védekezés képen az illető nyakába állítottam. 
Mikor felnéztem egy szó sem jött ki a torkomon. 
Alison állt előttem de nem esett össze, hanem kihúzta a botot a nyakából, amiből elkezdett spriccelni a vér. A számhoz kaptam hogy ne sikítsak. 
-Nézd mit tettél velem.-suttogta. 
A földre rogytam majd a fejemet a térdemhez szorítottam.Zokogni kezdtem. Ez a pokol. Az én poklom. Amiből sohasem szabadulhatok ki.

Levegőért kapkodva, csurom vizesen ébredtem a rémálomból. 
Alig kaptam levegőt. Megpróbáltam egyenletesen lélegezni, de a próbálkozásom kétségbeesett sírással végződött. 
Mostanában folyamatosan ilyen rémálmok gyötörnek. Először az apámmal, most pedig már Alisonnal is kapcsolatosak a rémálmaim. Térdemre hajtottam a fejemet.Soha nem lesz vége.. 
-Violet. -hallottam Tate aggódó hangját. 
Felnéztem. Ott állt előttem egy kicsit feszengve,kezével a pulcsiját babrálta.-Mi történt? 
Felálltam a lépcsőről,odarohantam hozzá majd átöleltem. 
-Sosem lesz ennek vége?? -zokogtam. 
Lassan átkarolta a derekamat. 
-A sírás majd jót tesz. -suttogta majd az arcát a vállamba temette.Mélyen beszívtam az illatát.Elhúzódott tőlem és mutatóujjával letörölte a könnyeimet az arcomról. Nem tudok kiigazodni rajta. Az egyik pillanatban azt mondta hogy időre van szüksége, majd később közölte hogy nem lehetünk együtt mert bűntudata van a történtek után.Most pedig már megint segít nekem és itt van. 
-Semmi baj, itt vagyok. 
-Nem Tate. Nem vagy mindig itt. Ajkába harapott, közben a megfelelő szavakat kereste.
-Sajnálom...de ez bonyolult.. 
-Mi olyan bonyolult Tate? 
Belenéztem mélybarna szemébe, majd megérintettem az arcát. 
-Hiányzol Tate...Te magad mondtad hogy "el kell engednünk a múltat hogy újjászülethessünk" igaz? 
Bólintott majd lehajtotta fejét. 
-Szerintem félsz. Nem tudom mitől, lehet hogy az elutasítástól vagy esetleg attól ami a múltban történt vagy az apámtól. De tőle nem kell félned. Hirtelen felkapta fejét erre a megjegyzésemre,nem értettem hogy mi lehetett olyan érdekes ebben a mondatban. 
-Te Violet? Te nem félsz? 
Dehogynem. Régebben nem féltem semmitől, most pedig úgy éreztem hogy reszketek a félelemtől. 
-Nem.. -Vágtam rá majd leültem a lépcsőre.Tenyerembe temettem az arcomat.Éreztem hogy leül mellém.Nem néztem fel. 
-Szeretlek Tate. Mi olyan bonyolult ebben? 
A térdemet bámultam a válaszra várva. Nem veszíthetem el őt is.Újra. 
-Violet.-felnéztem,majd belenéztem abba a sötét szempárba. -Mindig itt leszek. -suttogta majd lassan felém hajolt majd gyengéden az ajkamra tapasztotta az övét.

Lassan virrad. Egyszerűen nem bírtam aludni. Folyamatosan csak a rémképek villantak be, mintha csak azt akarná elérni hogy egy szemhunyásnyit se aludjak. 
A pincében csend honolt.Hol lehetnek a többiek? Lehunytam a szememet, hogy legalább egy kicsit pihenjek . Kis idő múlva halk sírás ütötte meg a fülemet. Először azt hittem hogy Andy, de aztán elvetettem az ötletet hiszen ez még csak nem is babasírás. Aztán Nora-ra tippeltem, de nem hiszem hogy volna oka panaszra, hiszen ott van neki a babája. A sírás pedig fentről jött. Felrohantam a lépcsőn majd fülelni kezdtem. A vendégszobából jön. Lassan elkezdtem az ajtó felé araszolni. Vártam, majd kinyitottam az ajtót. 
-Alison? -Ijedtemben be akartam vágni az ajtót és elfutni. De nem tehettem. Hiszen én tettem ezt vele.
-Te ki vagy? Honnan ismersz engem? 
Megráztam a fejem majd tettem felé egy lépést. 
-Mi történt velem? -zokogott -Haza akartam menni, de ahányszor csak kiléptem az ajtón,ebben a házban kötöttem ki. 
Nagyot nyeltem.A tenyerem izzadni kezdett.
-Aztán,-folytatta levegő után kapkodva -azt hittem hogy bedrogoztak a bulin, ezért magamba szúrtam egy kést... De nem éreztem semmit!! Most sem érzek semmit!! Mi történt velem? Fejét a térdére hajtotta -Ugye ez csak egy rossz álmom? 
Lassan odasétáltam hozzá és felkészültem a legrosszabbra. 
Szembesítenem kell őt a valósággal. Arról hogy halott, hogy nem mehet el innen soha és arról ;hogy én gyilkoltam meg.

-Most biztos össze vagy zavarodva.-leültem az ágyra ,vele szemben.Rémült volt és kétségbeesett.Szomorú,pont mint én.Elborzaszt a gondolat hogy képes voltam erre..Ahogy az is ,hogy bárki más lehetett volna a helyében.Csak néztem szótlanul.Úgy éreztem magam mint egy elcseszett horrorfilmben; Alison fut a bennem rejlő sötétség elől, én pedig csak nézem ahogy teljesen megsemmisíti.Nagyot nyeletem.

-Miért nem hagyhatom el a házat?-könnyes szemei szinte könyörögtek a válaszokért.Megvakartam a tarkóm majd vettem egy mély levegőt.-Még mindig a drogok hatása alatt álok?

-Bárcsak ennyire egyszerű lenne..-a plafont bámultam hogy ne keljen a szemébe néznem.Nem tudtam hogy kezdjek bele.

-Tegnap este...-könnyeimmel küzdöttem,közben pedig az újaimat tördeltem.-Túl sokat ittál és....

Még nem álok készen.Nem tudom hogy helyes e amit most teszek és lehet hogy lesz a későbbiekben következménye,de csak egy valamit akartam;rendbe hozni ezt a rendbe hozhatatlan helyzetet.

-Összevesztél Zac-el..utána pedig a gyógyszerekhez nyúltál...és-vettem egy mély levegőt-meghaltál.

Azt hittem hogyha kimondom ,azzal könnyebb lesz,de még mindig ott motoszkál bennem a pokoli bűntudat,hogy nem mondtam el a teljes igazságot;hogy miattam halott.Alison tágra nyílt szemekkel bámult engem ,majd forgatta szemét és feltápászkodott az ágyról.

-Most azt akarod bemesélni nekem hogy meghaltam??-kicsit felháborodva vágta hozzám a szavakat.

Csak pislogtam rá.Nem hiszi el azok után amiket tapasztalt?

-Te is be vagy állva?-kicsit indulatosan megráztam a fejem ,majd én is felálltam . Elővettem egy cigit a farzsebemből,majd egy öngyújtóval meggyújtottam azt.Nyugodtan beleszívtam majd higgadtan kifújtam a füstöt.

-Nem igazán.Nem hiszed el amit most elmondtam?-tudtam hogy nem lesz egyszerű elfogadnia azt hogy halott,de hogy makacskodjon és ironizáljon...azt nem hittem volna.Mikor én megtudtam az igazságot teljesen összeroppantam a halál gondolatától és attól hogy annyira gyenge voltam ,hogy így végeztem.Elkaptam a karját.

-Te nem vagy normális !-elkezdte rángatni a kezét,én pedig egy gyors ,mozdulattal a cigi tüzes végét a kezébe nyomtam.Ijedten felsikoltott majd elengedettem a kezét.

-Nos,éreztél valamit?-megrázta a fejét .-Azért mert meghaltál Alison.

-Te nem vagy magadnál!-idegesen kinyitotta az ajtót majd becsapta maga után.

Szerencsém volt.A tulajdonosok még nem értek haza az utazásból,így még van egy kis időm hogy észhez térítsem.Megráztam a fejem majd utána rohantam.

-Hagyj békén vagy hívom a rendőrséget!-a telefon után kapott ,ami hangos puffanással ért földet.

-Nyugodj meg,csak segíteni szeretnék!

-Szerintem csak azt akarod elérni hogy megbolonduljak!Egyébként mi a francot keresel a fiúm házában?!-dühös tekintete szinte felemésztett engem és arra kért hogy a teljes igazságot mondjam,de azzal még csak rosszabb lesz a helyzet,mint most.

-Violet Harmon.-idegesen megrázta a fejét majd felvette a telefont a földről.

-Hazudsz!!Violet Harmon 12 évvel ezelőtt elszökött mikor a szülei öngyilkosak lettek!Innen is látszik hogy hazudsz!

-Ezt te meg honnan...

-Zac mesélt egy kicsit a házról,mikor először eljöttem ide ,azt mondta ,hogy az idegen vezető a teljes tájékoztatás érdekében mesélte el a ház múltját.-felkacagtam a történet hallatán.

-Mindenki ezt a sztorit tudja,nem igaz?-közelebb léptem hozzá ,de ő fogta magát és leszaladt a lépcsőn.A konyha felé menekült,én pedig azon agyaltam hogy még is hogyan kéne ráébresztenem őt az igazságra,hogy halott.Egy sikítást halottam a konyhából . Szaporábbra vettem a lépteim,már befordultam a sarkon a konyha irányába.

-Te meg ki a franc vagy?-aztán egy puffanás amit a halálos csend követett.Mint akibe belecsapott a villám,úgy álltam meg ,lassan közelítettem a konyha felé,ereimben megfagyott a vér.

-Így talán ráeszmél hogy mi lett belőle.-Tate bedobta a mosogatóba a véres kést,aztán a csap alá tartotta kezeit.

-Mi a francot csinálsz?-odarohantam Alisonhoz,akiből még mindig folyt a vér.A legközelebbi konyharuhát a torkához szorítottam.

-Tettem neked egy szívességet ,ez a lány eléggé makacs az igazsághoz..

Kicsit mérges voltam.Én akartam megoldani az ügyet,most pedig a halott Alison nyakát törlöm egy kékeszöld konyharuhával,miközben azt nézem ,Tate hogyan mossa le a kezéről a lány vérét.

-Nemsokára felébred..-csapta össze a tenyerét ,majd elvette a kezemből a rongyot.-Feltakarítom ezt a mocskot.

10 perc telt el Alison "megölése" óta ,de meg se moccant.Csak ott feküdt az asztalon élettelenül.Idegesen járkáltam fel alá a pincében,közben rágyújtottam egy cigire.Nem hiszem el hogy Tate csak itt hagyott a lánnyal azok után hogy elvágta a torkát.Igazából meg is érdemeltem hiszen ez nem az ő dolga hanem az enyém ,ugyanis én öltem meg így már nekem kell számolnom a következményekkel.Hirtelen Alison hangosan köhécselve felült az asztalon és a torkához kapott.

-Hol van??-zihálta majd lepattant az asztalról.Elnyomtam a cigarettacikket majd a lépcső elé álltam ,nehogy ismét elrohanjon.

-Ki??

-Az a fiú!!-a torkát tapogatta.-Az a szőke!!

Felvett a földről egy üvegszilánkot.Sikított mikor meglátta a sebhelyet a nyakán.

-Én tényleg...Meghaltam..Emlékszem hogy az a fiú elvágta a torkomat.-könnyeivel küzdött.Odaballagtam elé ,majd magamhoz húztam.Sírva karolta át a nyakamat.

-Mindent el mondok neked amit tudnod kell.Ne félj.

-Pedig most rettegek...

Én is .Pokolian éget a tudat ,hogy hazudtam.Hazudtam mindenkinek.Még magamnak is.

-Ne mondjam el Zac-nek?-fonta karba a kezét.

-Nem egyelőre .-emeltem a számhoz a cigarettát-Szerintem azt hinné hogy bediliztél.

Először én is azt hittem hogy Tate drogozott be ,amikor nem tudtam elhagyni a házat.Mikor már felfogtam az egészet és úgy éreztem hogy az életem ennél már nem lehet rosszabb,apám el akart vinni a házból,mikor pedig arra került a sor hogy elmondtam neki az igazságot,akkor azt hitte hogy bedrogoztam magam.

-Érthető..De mit csináljak ha el akar vinni valahová?-pislogott rám miközben az összes fontos tudnivalót lejegyzett egy füzetbe.

-Kitaláljuk..Sajnos ezen még nem igazán törtem a fejem..-megvakartam a tarkóm majd egy utolsót szippantottam a cigibe.

-Akkor szakítok vele...Nem tehetek mást..-megráztam a fejem,majd kicsit felhúztam a szemöldököm.

-Miért te nem ezt tennéd?Biztos neked is volt valakid ebben az időszakban!

-Igen ez igaz.-ültem le Alison mellé.-Ez egy kicsit bonyolult.De az a lényeg hogy meg tudjuk oldani hogy ne keljen szakítanod a fiúddal.

Vállára tettem a kezemet,ő pedig egy hálás mosolyt küldött felém.

-Violet..Kérdezhetek valamit?-fejét kicsit leszegezte-Te hogyan haltál meg?

Kicsit meglepett hogy megkérdezi tőlem,hiszen eddig senki sem volt rá kíváncsi.

-Gyógyszer túladagolásban.-sóhajtottam.-Igazából nem akartam meghalni.Csak kétségbeesett voltam.

-Miért?

-Csak fájt az igazság.Engem is rabul ejtett a ház.Elnyelt a sötétség.Én pedig gyenge voltam.

-Több szellem is van a házban rajtunk kívül?-a tollat a szájához emelte-Úgy értem,biztos neked is segített valaki hogy átvészelhesd a nehéz időszakokat.

-Igen..Zsúfolt ez a ház.Tele van hozzánk hasonló szellemekkel.Aki nekem segített ,nehéz gyerekkora volt.Régebb óta szellem , mint én .

-Fiú volt ugye?-bólogattam erre ő megbökte a homlokomat a tollal.-Teljesen belé vagy esve.

Kicsit zavarban voltam,elkezdtem a körmeimet rágni.-Honnan veszed?

-Elég csak rád nézni! -nevetett-Azt tudnod kell rólam hogy eléggé kiismerem az embereket.

-Igazad van.-mosolyogtam.Igazat mond.Szeretem Tate-et.-Na és te?

Kérdően nézett rám majd letette a jegyzetfüzetet az öléből .-Ez egy kicsit bonyolult.

Türelmesen vártam.-Igazából nem tudom hogy érzek.Szeretem őt de...vannak kétségeim.

Felvontam a szemöldökömet.-Mire gondolsz?

-Zac remek srác.Sok lány foggal körömmel harcolnának érte és mivel jelenleg ő az ász a suliban így sok csaj be akarja cserkészni.-kezét az ölébe tette majd folytatta-Tudom hogy rengeteg barátnője volt előttem .Azt is tudom hogy így most már nem én leszek neki az utolsó.Muszáj lesz elengednem őt.Nem kapaszkodhatok a múltba...

-Az igazat megvallva én sokáig a múltba kapaszkodtam.-felálltam majd kinéztem az ablakon.

-De megtanultam,hogy nem érdemes a múlton rágódnom.Cselekedni kell...hogy nehogy még rosszabb legyen a helyzet.

Alison felállt ,majd oda ballagott mögém.Egy fél perc múlva hangokat halottunk odafentről.

-Ez biztosan Zac!!-Alison riadtan hátrált vissza az ablaktól.

-Menj fel.-Noszogattam,majd megfogtam a kezét .

-Még nem állok készen..

-Dehogynem.-húztam magam után fel a lépcsőn majd kitoltam az ajtón.

Kicsit félénken közelített a nappali felé,hátranézett és könyörgő pillantást vetett rám.Én csak mosolyogtam ,majd rákacsintottam .Szemeit forgatta,erre én elnevettem magam.Egyre közelebb hallottam a lépteket .Alison vett egy mély levegőt mikor a fiú egy zacskó chips kíséretével befordult a sarkon.

-Szia Zac.

A fiú kiejtette a kezéből a chipset ami kis csattanás kíséretében ért földet.Fél percig csak bámultak egymásra,majd Zac a lány karjaiba borult.Csak néztem a párocskát,közben azon morfondíroztam,hogy az én szerelmi életem miért ilyen bonyolult és kiszámíthatatlan.

Egy ideig néztem az ölelkező párt majd becsuktam magam mögött az ajtót.Leültem a lépcsőre,majd előkotortam egy száll cigit a zsebemből.

Mikor lehetünk végre együtt Tate?Miért kínzol még mindig?

Már lassan egy hét telt el a tragédia óta.Alison kezdte elfogadni a halál gondolatát,amit nekem még 12 év után is nehezemre esik.Anyáék le se szarnak.Nem láttam őket és nem is hallottam róluk.Biztos tudják hogy mi történt ,hiszen ebben a házban semmi sem marad sokáig titokban.Most szerintem csalódtak bennem vagy ki tudja .Tate még mindig távolságtartó,annak ellenére hogy százszor beszéltem neki a dolgok állásáról.Még mindig nem áll készen.Nagyot sóhajtottam majd bedugtam a fülhallgatómat a fülembe ,majd bekapcsoltam rajta a Teen Idol című számot a Mariana and the Diamonds-tól . Kényelmesen elhelyeztem a hintaszékben és élveztem a zenét.Az egyetlen menedékemet.Ugyan mostanában lekötött Alison az elveszett lány , akit megöltem.Sok mindenre meg kellett tanítanom őt,a lány pedig szorgalmasan jegyzetelt.Csak egyvalamivel nem számoltunk ami kicsit váratlanul érintett ezen a borús napon.Hogy talán még sem volt olyan jó ötlet hogy megmutatta magát Zac-nek.Ugyanis a lány szülei ma átállítottak O'brienékhez,rimánkodva,hogy a lányuk nem ment haza a szülinapi buli óta.Persze a segítőkész Zac elmondta a kétségbeesett szülőknek hogy igen is jól van Alison ,hiszen minden nap találkoznak.Csak az a bökkenő hogy nem tudja elhagyni a házat és hiába jelenik meg a szülei előtt is hogy megmutassa hogy jól van,akkor sem fog tudni elmenni innen.Persze mindez az én hibám.Ha nem állítottam volna bele az ollót a lány nyakába,most nem állna fenn ez a probléma.De mivel igenis megöltem a lányt és Tate-tel elástuk a kertben mintha mi sem történt volna,ezért kell most is azon agyalnom ,hogy mit is kezdjek a helyzettel.Idegesen nyúltam a zsebembe egy cigaretta után.Kivettem a dobozt majd kinyitottam hogy betekintést nyerjek annak tartalmába.Üres.Földhöz vágtam a dobozkát majd a tenyerembe temettem az arcom.Halott vagyok mégis az élet képes még több akadályt hárítani elém.Még így is szerencsétlen vagyok,egy kész csődtömeg.

-Minden rendben?-hallottam egy halk női hangot.Láttam hogy valaki felemeli a cigis dobozomat a földről.Az illető kilépett a sötétségből .Hayden.Az a lány aki egykor apa hallgatója volt és ő volt az aki miatt a családom tönkrement jó részben.Ő is itt halt meg,Larry által ,akiről később kiderült hogy Constance-nek , Tate édesanyjának az udvarlója volt.

Fintorogtam egyet majd felálltam a hintaszékből.-Most nincs kedvem hozzád Hayden..

-Nem azért jöttem hogy a múltról beszélgessünk..

Nem nagyon érdekelt a mondanivalója,biztos csak fel akar húzni.Hátat fordítottam .

-A szőke hercegedről van szó.

Hátrafordultam majd karba tettem a kezem.-Mit akarsz mondani?

-Hogy apád még mindig megtartja a kezeléseit drága.

-Ezt eddig is tudtam..De már vége van.-Mióta útóljára beszéltem apával,sikeresen lebeszéltem Tate "kezeléséről",legalább is azt hiszem.

-Te nem érted amit mondtam édes.-kuncogott-Apád a beszélgetésetek után sem mondta le a Ken-nel való találkákat!

-Hazudsz!!Apa..

-..soha nem tenne ilyet.-fejezte be a mondatomat majd elém hajította a cigarettás dobozt.

-Jobb ha elszívsz még ebből a szarból még jó néhány dobozzal drágám!-tett felém egy lépést.-Ha pontot akarsz tenni ennek a szarságnak a végére jobb ha végre felemelnéd a segged és cselekednél,ahelyett hogy azt a ribit pátyolgatod .Csak a saját érdekedben mondom!

Összeszorítottam a fogaimat.-Miért higgyek neked!!Nem ismered sem Tate-et sem az apámat!-emeltem fel a hangom.

Hayden felemelte a kezét majd hirtelen az arcomhoz lendítette.Megfogtam az arcomat majd dühösen köptem elé egyet.

-Édesem ,elmondanám neked hogy én voltam a kis hercegednek a támasza mikor te elküldted őt!Próbáltam meggyőzni arról hogy felejtsen el téged és hogy úgy sem bocsátasz meg neki!De nem sikerült.Ő csak írogatott a sarokban és egész nap rólad áradozott!Megértettem őt!Te pedig kidobtad mint egy rongyot anélkül hogy meghallgattad volna!

-Fogd be Hayden!-könnyeimmel küzdöttem.Sokkal keményebbnek hangzik a dolog ,hogyha más szájából hallod.Már így is szétmarcangol a pokoli bűntudat.Elkapta a torkomat majd a falhoz nyomott.

-Ide figyelj te kis szajha!Nem ajánlom hogy még egyszer kidobd őt!Ha véget akarsz vetni ennek a szarságnak akkor éjfél után menj a pince legutolsó helységébe!-elengedte a nyakamat,majd távozott egy kacaj kíséretében.A nyakamat markolásztam.Miért higgyek neki?Lehet hogy ez valami csapda...De mivel halott vagyok és nem tud nekem ártani...Így meglesem mi folyik éjfélkor a pincében.

-Nem ez nem jó....-rázta meg a fejét Alison közben felpattant a mögötte lévő rozoga asztalra.

-Tudom hogy mennyire nehéz..De ha együtt akarsz maradni Zac-kel akkor nincs más megoldás!

-Nem még nem állok készen , hiszen még csak egy hete hogy meghaltam nem igaz?

Úgy döntöttem hogy a ház szellemei és Alison szülei érdekében,el kell mondanunk a fiúnak hogy mi folyik itt.A Montgomery szülők ugyanis már tele ragasztották a várost plakátokkal és ha még ez nem lenne elég a mai újságban is benne volt az elveszett 17 éves szőke lány aki nem került haza a szülinapi partija után.Ez nagyon zavaros ránk nézve ,hiszen Alison csak Zac-nél jelent meg és senki másnál.Meg kell oldanunk az ügyet,de gyorsan.Hiszen nekem is van elég gondom ezen kívül is.

-Most nincs időnk veszekedésre és ellenkezésre..Valahogy a tudtukra kell adnunk hogy meghaltál!

-Talán hagynunk kéne hogy megtalálják a háznál a holtestemet..Egyébként ha már itt tartunk..Hol is van?-riadtan néztem rá majd elkezdtem fel alá járkálni.

-Nem..Nem tudom..-dadogtam-A rendőrök előbb utóbb úgy is eljönnek és nyomozásba kezdenek hiszen itt láttak téged útóljára.

-Csak azt nem értem hogy a szüleim miért csak egy héttel a buli után jelentették be az eltűnésemet?

-Ezt én sem értem..talán várták hogy hazamenj..Tudod mit mondanak;a remény hal meg útóljára!

Ez igaz .Tényleg így kéne látnom bizonyos dolgokat.Lehet hogy Hayden csak fel akart húzni azzal ,hogy apa még mindig kínozza Tate-et és csak azért rángat le éjfélkor hogy megszívasson hogy utána képen röhöghessen.De amikor eszembe jut a dühös tekintete,aminek mélyén talán a kőkemény igazság csillogott  , akkor összeszorul a gyomrom.

-Akkor mi legyen Vi?-lehuppant az asztalról,majd elém lépett.Keresztbe tettem a kezem majd keményen a szemébe néztem ,hogy tudassam vele,hogy amit most mondani fogok,azt komolyan is gondolom.Nyelt egyet.

-Holnap este , mikor mindenki alszik,lehívod Zac-ket a pincébe és megmutatod neki hogy mivé váltál.-vettem egy mély levegőt majd folytattam.-Aztán az egész város tudtára adjuk hogy Alison Montgomery halott.

Éjfél van .Kihúztam a fülemből a fülhallgatómat majd vettem egy mély levegőt.Nem akartam hinni Hayden-nek.De tudni akarom hogy mi folyik itt.Ha máshogy nem akkor ezzel a módszerrel.Ahogy elindultam a kezembe vettem egy zseblámpát.Nem igazán jártam még a pince legutolsó helységében ,és mivel elég sötét van még itt elől is ,úgy vélem szükség lehet rá.Lassan haladtam beljebb a sötét pincében,közben azon törtem magam hogy mi van ha tényleg igaz amit Hayden mondott.

-Azt akarod hogy vessek véget a kezelésednek?Pedig még csak most jöttem bele Tate.-apa hangját már messziről felismertem.Összeszorult a gyomrom.Hát mégis igaz.Apa ismét hazudott nekem,már eggyel talán nem tudok hatni rá.Elnyelte a sötétség.Lélegzetvisszafojtva kukucskáltam be a rozoga ajtón.Nem láttam semmit.Megráztam a fejem ,majd a fülemet a falhoz szorítottam.

-Nézze Doki,-felkaptam a fejem Tate ideges hangja hallatán.-Nem tudom tovább távol tartani magam a lányától.Szeretem Violet-et.

-Ahogy én is!Ezért kérem hogy tartsd magad távol tőle!

-Violet előbb utóbb rájön erre a kis magánkezelésre..Mit mond majd neki??

-Arra én is kíváncsi vagyok!-jöttem elő a rejtekhelyemről.

Apa riadtan nézett rám ,Tate pedig felvonta a szemöldökét.Megálltam velük szembe majd karba tettem a kezem.

-Kicsim ez...-apa odajött elém én pedig automatikusan Tate-hez léptem.Felhúztam a felsőjét,mellkasán új hegek képződtek.

-Mond csak mikor akarod már végre abbahagyni??Te ezt élvezed??Mert én kurvára nem!

-Vi én...Sajnálom..-nem mozdult .Elléptem a fiútól majd megálltam apával szemben.

-Nem tőlem kell bocsánatot kérned.-szemem szinte szikrát szórt.-El kéne végre felejtened a múltat apa...Mert az fog tönkretenni!Én képes voltam tovább lépni! Te miért nem vagy rá képes?Mert könnyebb a múltba kapaszkodni,másokat kínozni !Nem pazarlok rád több időt!

Hátat fordítottam neki,majd ránéztem Tate-re.Arca kifejezéstelen a tekintete pedig üres és semmitmondó.Mérgesen megráztam a fejem ,majd elhagytam a szobát.

Később egy cigi és egy forró fürdő után találkoztam Tate-tel. Ott ült az O'brien ház vendégszobájában az ágy szélén.Nem nézett rám és nem szólt egy szót sem.Csak a cipője orrát bámulta kifejezéstelen arccal.Megálltam az ajtóban.A plafont bámultam,majd vettem egy mély levegőt.Lassan odaballagtam és leültem mellé.

-Tudtad hogy ott leszünk ma igaz?-suttogta fél perc elteltével.

-Igen..Igen tudtam.

-Nem lehetünk együtt Violet...-hangja remegett.-Te is hallottad.

-Ezt nem apa dönti el..és te sem dönthetsz helyettem!-átkaroltam a vállát,majd magamhoz húztam.Arcomat a hajába temettem és beszívtam annak édeskés illatát.

Vett egy mély levegőt majd megfogta a kezemet.Egész teste remegett .

-Csak maradj velem Tate..Ennyit kérek..

Nem szólt egy szót sem csak gyengéden megpuszilta a kezemet.Vállára hajtottam a fejem.Azt kívántam bárcsak megállna az idő,és hogy legalább csak egy napra elfelejtenénk a borzalmas dolgokat amik ebben a gyászos házban történtek.

De a ház nem felejt ahogy mi sem.Örökké itt ragadtunk.Ketten,a sötétségben.

 "Alison szemszöge"

-Zac...-suttogtam az alvó fiú fülébe.Lassan kinyitotta a szemét majd mikor meglátott ,mint aki szellemet látott , riadtan ugrott egyet.

-A szüleid nagyon aggódnak érted!-levettette magáról a takarót majd odacsusszant az ágy szélére.-Miért nem mész haza??

-Haza fogok menni...-mosolyogtam , közben pedig felé nyújtottam a kezem.Először csak bámulta a kezemet ,majd kérdőn nézett rám.

-Haza megyek,csak előbb mutatnék neked valamit..-belenéztem mogyoróbarna szemébe-Meg kell bíznod bennem.

Kis ideig hezitált , majd a kezét az enyémbe csúsztatta.

Halkan ,látszatot nem keltve,hogy a szülei észre ne vegyenek ,kilopóztunk a házból.

Már nagyon sötét volt és hideg.Mi halottak erre is immúnisak vagyunk.Az út közben egy árva szót sem szóltunk egymáshoz.

Egészen a ház mögötti sziklakerthez vezettem.Tudom nem helyes amit most tenni fogok.Nem így beszéltük meg.Úgy döntöttem a kezembe veszem az irányítást.Szeretem Zac-et és nem akarom elveszíteni.Most nem , amikor szükségem van rá.

-Mit akarsz mutatni??-kérdezte majd zsebre dugta kezeit.

-Mit látsz itt?-lábammal kicsit megpaskoltam az igen csak feltúrt földet.

Megvakarta a tarkóját.-Mit kéne látnom?

Körülnéztem majd a mögöttem lévő fához léptem , aminek tövében egy kicsit nyúzott ásót véltem felfedezni.Felvettem majd a fiú kezébe nyomtam.

Értetlenül nézett rám majd visszaadta a kezembe az ásót.

-Mi van a föld alatt?-vészjósló tekintete szinte áthatolt rajtam.

-Nyugi bébi , ez csak egy kis föld!-forgattam a szememet majd odaadtam neki az ásót.

Kicsit feszengve elkezdte lapátolni a földet.Kis idő után a fiú ijedten dobta el az ásót.

-Mi a szar...??-el akart futni de elesett.-Te megöltél valakit??

-Nézd meg közelebbről.- suttogtam majd éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.

Zac rémült arccal a gödörhöz kúszott majd meglátta azt amit még én is most látok először a halálom óta.A holtestemet.

-Jézusom!!-ordította majd gyorsan feltápászkodott.-Mi vagy te???

A mutatóujjamat az ajkamhoz emeltem.A fiú megrázta a fejét majd futni kezdett de egy gyors mozdulattal elálltam az útját és a kezemben lévő ásóval fejbe vágtam.

Zac halk puffanással ért földet.A kezem remegett.Lélegzetem elakadt.Nem akartam hogy minden így érjen véget.

Letérdeltem elé , majd a fejét a combomra helyeztem.Letöröltem a könnycseppeket az arcomról ,majd a kabátom belsejéből előhúztam egy kést.

A fiú még ébren volt,szemei könnybe lábadtak és kegyelemért könyörögtek.Lehunytam a szememet.

-Szeretlek..-suttogtam majd a kést a mellkasába mártottam újra és újra..amíg a szemei le nem csukódtak.Örökre.

-Ez borzalmas volt.-sóhajtott Tate miközben a fejét csóválta.

-Nem volt olyan vészes.-vettem ki egy cigit a zsebemből majd rágyújtottam,a fiúval való filmezésem után.

-Legközelebb én választok filmet.-böktem meg a vállát.-Mert úgy látom neked ez nem megy.

Felnevetett.Akaratlanul is elmosolyodtam.Olyan rég láttam ilyen jóízűen nevetni.Nem csoda , a sok szarság után amit átéltünk.Azt kérdezni magunktól minden egyes nap hogy van e ennél rosszabb.A válasz sajnos mindig ugyanaz.

Valaki belefárad,valaki pedig küzd és tűr nehogy lecsússzanak a lejtőn.

Nekünk bírnunk kell ,még így is hogy már nem vagyunk életben,mert az élet még most is akadályokat hárít elénk akár halottak vagyunk akár nem.

Tate-t bámultam , aki még mindig a laptopomat bújta,amit még annó a 15. születésnapomra kaptam . Már lassan elavul,tönkremegy .Már semmi sem olyan mint akkoriban.Az emberek önzőbbek lettek,azt hiszik bárki bármit megtehet,pedig nem.

Tate lágy érintése törte meg a gondolatmenetemet.

-Valami baj van.-szemével aggódva mért végig majd éreztem hogy megsimítja a combomat.

-Vajon tényleg erre vagyunk kárhoztatva,hogy örökké ennek a háznak a rabjai legyünk?A lelkünk soha nem fog nyugovóra térni?

Tate-et kicsit megleptem ezzel a kérdéssel.Kikapcsolta a gépet majd rám szegezte tekintetét.

-Sajnos ez ellen már nem tehetünk semmit.Én kicsit több ideje vagyok halott,pontosan tudom hogy most min mész keresztül.Tudom milyen amikor úgy érzed egyedül vagy és olyan mintha a világ összeesküdött volna ellened.Anyám soha sem törődött velem,de mikor meghaltam,akkor jött rá mekkora hibát követett el.De nem tudok neki megbocsátani.Nem viselte gondját a húgomnak , ami szörnyű tragédiába torkollott .Boo-t pedig megölette azzal a mocskos szarházival.Apámat pedig megölte , majd megetette a kutyákkal...ennél már nem lehet gázosabb a helyzet.Én sem voltam szent ,sok embert bántottam ...de már megbántam.Ő viszont nem és soha nem is fogja.

Ökölbe szorította a kezét.Rátettem a kezemet az övére.Neki is eléggé zűrös gyerekkora volt.Emlékszem , Ady sokat mesélt arról hogy nem a megfelelő neveltetésben részesült.Az anyja nem változtatott rajta és ez lett a vége.

-Adyn és Boo-n kívül voltak még testvéreid?

Tate lehajtotta fejét majd kicsit elgondolkodott.

-Igen.-mondta kicsit feszengve-Van egy bátyám.

-Miért nem mondtad soha?-kicsit megdöbbentett a válasza.

-Akár csak én , ő is itt halt meg ebben a házban .De ő nem olyan mint mi.Louis egy szörnyeteg..Mindig is féltem tőle és ez most sincs másképp.

-Miért nem láttam itt soha?-megráztam a fejem majd kicsit meglepett arccal meredtem a semmibe.

-Csak nekem szokott megjelenni.-sóhajtott majd letette a kezéből a laptopot.-Évente egyszer.

-Ebben az évben meglátogatott már?

-Nem..de nincs is ínyemre a dolog.Mindig akar tőlem valamit ,amit nem adhatok meg neki és még ha akarnám se tudnám neki odaadni.

-Mi az?

-A lelkem...-kicsit közelebb ült hozzám majd megfogta a kezemet.-Hé..felejtsd el amit az imént mondtam...nem akarom hogy még ezen is aggodalmaskodj.

Halványan elmosolyodott majd magához húzott.Átkaroltam a fiú derekát a fejemet pedig a mellkasára helyeztem.Most biztonságban éreztem magam .Megvédve a világ borzalmaitól.

-Mi a francot tettél velem????-hallottam egy férfi hangot egy kicsivel később.Gyorsan felpattantam a lépcsőről majd szedtem a lábamat fel egészen az emeletig ahonnan a hangot hallottam.

A tulajdonosok még aludtak , imádkoztam azért hogy nehogy felébredjenek erre az ordibálásra akárkitől is jön.

A hang a konyhából jött.

-Sajnálom Zac,de meg kellett tennem értünk!!-felkaptam a fejemet Zac neve hallatán.

Mikor a konyhába értem két alak nézett rám.Az egyik dühösen , a másik kétségbeesetten mért végig.

-Mi folyik itt??-vontam fel a szemöldökömet.-Lemaradtam valamiről?-néztem a konyhapultnál álló Alisonra.A lány megtörölte könnyes szemét majd vett egy mély levegőt.

-Megöltem Zac-ket....Sajnálom,tudom nem ezt beszéltük meg de meg kellett tennem!!

-Hogy mit csináltál?-odarohantam Zac-hez aki tett egy lépést hátra.

-Ne merj hozzám érni!!-ordította ,majd elővett a mögötte lévő fiókból egy kést.

-Sajnálom Violet...Nem akartam elveszíteni...-könyörgött a lány miközben tett egy lépést hátra , nehogy Zac megszúrja.

-Zac ..-kezdtem majd tettem egy lépést felé-Tudom hogy most furcsa minden és hogy nem tudod mi történt veled,de meg kell nyugodnod..

-Nem !!!Én pontosan tudom hogy mi történt!!-felém tartotta a kést.-Tudom hogy Alison megölt!!Emlékszem rá!!Mikor leütött az ásóval és arra is hogy megkéselt!!

-Halkabban Zac!!-halottam az ajtóból Tate hangját .Megfordultam.Kísérteties mosollyal az arcán ,nézte a "műsort " miközben nekitámaszkodott az ajtófélfának.

-Te meg ki a franc vagy??-hadonászott Zac a késsel,Alison pedig meglepetten nézte Tate-et.

A fiú rögtön Zac előtt termett , majd egy gyors mozdulattal kicsavarta a kezéből a kést.

-Tate Langdon...-csapta le a fegyvert az asztalra.-Úgy érzem te még nem ismered a szabályokat ebben a házban.

Összecsapta a tenyerét majd felült a konyhapultra.

-Először is ;  ha még egyszer meglátom hogy kezet vagy valami fegyvert emelsz Violet-re elvágom a torkodat.-kicsit elmosolyodtam de aztán ismét bevágtam a jól ismert pókerarcot.

-Másodszor..Ha halott vagy ne kelts feltűnést..Ezzel nem csak magadnak ártasz , hanem nekünk is és a ház összes többi szellemének..Harmadszor pedig;halott vagy fogadd el!!Már úgy sem tudsz mit kezdeni.

Zac dühösen pislogott,majd kicsörtetett a konyhából.Alison utána akart menni de a fiú elállta az útját.

-Hagyd had menjen...Úgy gondolom szüksége van egy kis időre,amíg feldolgozza a történteket.
A lány kicsit vonakodva ,de elindult a pince irányába.

Tate-tel összenéztünk.Köszönjük univerzum...hogy még egy problémát vartál a nyakunkba.

Rohadtul örülök..

Alison összeroppant az elmúlt napok eseményeinek súlya alatt,ami Zac megölésével kezdődött és mérhetetlen bosszúvágyával folytatódott.Először eltűnt egy pár napra,majd amikor újra felbukkant egy lány társaságában volt akivel igen hevesen csókolózott.Mivel ebben a házban elég gyorsan terjednek a hírek , így Tate-n keresztül eljutott hozzám , majd Alison-hoz aki a hír hallatán teljesen összetört.Nem érti a fiú miért csinálja ezt vele,hiszen ő csak együtt akart maradni szerelmével.Megértem Alison-t de az ő helyében én életben hagytam volna Zac-ket és inkább eltűntem volna a képből , hogy teljes életet élhessen. Elmondtam az elveimet a lánynak aki zokogva borult a karjaimba majd elmesélte miként döntött a mellett hogy megöli a fiút.Sajnálom őt.Mindannyian követünk el hibákat.Például én öltem meg Alison-t , de őneki erről halvány lila gőze sincs az egészről.Engem persze még mindig emészt a pokoli bűntudat,és azon morfondírozok hogy mikor merítek annyi erőt ahhoz,hogy kitálaljak neki . De attól félek hogy ezért a lépésemért ( ami egyébként nem volt szándékos) meggyűlöl.Az utóbbi időben nagyon megkedveltük egymást.Segítettem neki átlépni egy olyan korszakon ,ami még nekem is nehezemre esett habár én még mindig nem fogadtam el a halál gondolatát.De már kezdek belefáradni abba hogy állandóan ezen kattog az agyam.Igazából a rengeteg probléma ellenére én boldog vagyok.Mióta Tate-tel újra egymásra találtunk,úgy érzem sikerült megszabadulnom a múlt keserű emlékeitől.A szüleim viszont nem kerestek.Kezdem érezni a hiányukat.De nem tudok megbocsátani apának és nem hiszem el hogy anya is az ő gondolkodásmódját tartja helyesnek.

-Valami baj van?Mostanában mindig olyan szomorúnak látszol.

Felkaptam a fejem Tate hangja hallatán majd lassan kifújtam a levegőt.Neki volt támaszkodva az ajtófélfának,úgy kereste a tekintetemet.Már épp szükségem volt egy kis beszélgetésre , hiszen egész nap a ház vendégszobájában ültem az ágyon és azon agyaltam,hogy lehetne rendbe hozni  Zac-ket és meggyőzni arról hogy Alison nem rosszakaratból végzett vele.

-Nem vagyok szomorú.-sóhajtottam majd kivettem a fülemből a fülhallgatót-Csak kicsit csalódott.Nem úgy alakultak a dolgok ahogy terveztem.A megoldandó problémák csak úgy hullanak a nyakamba,akár az eső.

Zac ugyan megmutatja magát a családjának,de hogy szellemlétét titokban tartsa, meg sem próbálja elhagyni a házát és nem megy iskolába.A szülei aggódni kezdtek.Félek rájönnek az igazságra.

A fiú nézett egy darabig majd a zsebébe dugta a kezét.

-Megoldjuk őket.

-Még is hogyan tervezted ezt?? Ez a ház már a feje tetejére állt!Minden lépésemet balszerencse követi és hiába tennék bármit is ellene , csak rosszabbra fordult!Kimerültem Tate!Belefáradtam hogy mindennel egyedül kell szembenéznem!

Nem szól semmit .Hallgat . Mit mondhatna? Hogy minden rendben lesz?Rendbe fogjuk hozni?Nem...ezt nem mondhatja , mert ez lehetetlen.

Az ujjamat tördeltem,majd az ajkamba haraptam,csak hogy visszatartsam a könnyeimet.

Tate lassan megindult az ágy felé.Átmászott az ágy peremén , majd mellém ült.Kezével átkarolta a vállamat majd szorosan magához húzott.Most erre volt szükségem.Egy mindentől megóvó ölelésre,amitől tényleg úgy éreztem, nem érhet több baj.Lehunytam a szemet.Aztán jött a sötétség.

Zac anyjának örömteli hangja ébresztett fel az álmomból.Összenéztem a még mindig ugyanabban a pózban ülő Tatel,aki a fejével biccentett az ajtó felé arra utalva hogy nézzük meg mi az ujjongás kiváltó oka.Feltápászkodtam az ágyról majd követtem Tate-et.

A hangok a konyhából jöttek.

-Cordelia olyan régen nem láttalak .-szorította meg a szőkés barna hajú nő kezét.Elegáns öltözékét egyből kiszúrtam, fiatalos vonásai szinte csodálatra méltó volt.

-Ki ez a nő?-hajolt a fülemhez Tate. Válaszképpen megráztam a fejemet.Soha életemben nem láttam ezt a nőt.

-De most mond Vanessa drágám.-vett föl egy pohár pezsgőt az asztalról,majd belekortyolt.-Miért hívtál ide pontosan?

-Zac miatt.Valami nincs rendben vele.

-Hogy érted ezt?

-Nem eszik , nem iszik és nem jár iskolába,barátait hirtelen ellökte magától..Nagyon aggódom érte.

-Rendbe fogjuk hozni.-szorította meg a Cordelia nevezetű nő Vanessa kezét.-Csak annyi a dolgod hogy vezess oda hozzá.Hamar fény derül majd az igazságra.-rám szegezte tekintetét,elmosolyodott,majd követte Zac anyját az emeletre.Riadtan ragadtam meg Tate karját.Értetlenül nézett rám én pedig levegőért kapkodtam.

-Mi a baj?

-Látott minket..-suttogtam miközben még mindig a fiú karját markolásztam.

-Az lehetetlen.

-Nem vagyok hülye!!Egyenesen a szemembe nézett.Tate a nő után nézett de már eltűntek az emeleten.

-Szóval végre eljött..-hátrafordultunk. Chad mosolygott ránk , de nem úgy ahogy szokott,azzal a gúnyos mosollyal.Ez más volt.Egy megkönnyebbült és boldog mosoly.

-Te meg mi a francról beszélsz?-kérdezte Tate kicsit ingerülten.

-Végre eljött hozzánk ez a nő..Cordelia.Az a nő aki csodákra képes.

-Ezt hogy érted?

Tett felénk egy lépést majd megpaskolta a fejemet.

-Cordelia az a nő aki talán tud rajtunk segíteni.Aki megszabadíthat minket az örökké tartó rabságunktól.

Kicsit feszengve ültem a sötét pincében. Eléggé felpörögtek az események. Mikor minden veszni látszott és úgy éreztem, legszívesebben elfutnék a problémák elől , hogy soha a büdös életbe nem találnak rám, erre jön a hős Cordelia személyében, aki Chad szerint azért jött, hogy megmentsen és kiszabadítson a hosszan tartó fogságunk alól. Volt már dolgunk csalókkal. Mint például az a túlcicomázott műkörmös médium, akit még Tate édesanyja Conctance javasolt, amikor teljesen össze roppantam.Chad volt az aki felnyitotta a szememet vele kapcsolatban és Tate hazugságaira is akkor derült fény. 
Ingerülten megráztam a fejem, hiszen mindezt ki akarom verni a fejemből. Szeretem Őt. Rohadtul fájna ha megint elveszíteném. Felálltam,majd előkotortam a zsebemből egy cigit. Honnan veszi Chad hogy ez a nő majd segít nekünk? Mondjuk meglepődtem amikor rámosolygott,hogy látott minket .. Lehet hogy tényleg tud valamit? 
Ezernyi kérdésre akartam válaszokat, de arról halvány fogalmam sincs hogy hogyan tegyem fel őket. 
Egy gyors cigi és elmélkedés után úgy döntöttem hogy ideje a tettek mezejére lépni, és félretenni a találgatásokat. Ha tényleg tudni akarom hogy ez a nő segíthet e nekünk vagy sem akkor elébe kell menni a dolgoknak. Felsiettem az emeletre majd ahova korábban Vanessa-ék eltüntek, oda vezetett az én utam is. Mikor felértem a lépcsőn Tate-tel találtam szembe magam aki éppen Zac ajtajának dőlve fülelt, úgy követte az eseményeket. Mikor meglátott ugrott egyet.Felnevettem a reakciója láttán.A fiú odasietett hozzám, az egyik kezével befogta a számat.Mutatóujját az ajkához emelte.Kicsit feszengve éreztem magam mellette. Ajkaim az övére szomjaztak. De ez most nem a legmegfelelőbb alkalom, így engedelmesem befogtam a csőrömet. 
-A fiúnak semmi baja. -halottam bentről a nő hangját. Tekintetem a fiúra szegeztem aki elvette a szám elől a kezét majd intett hogy menjek vele az ajtóhoz. Bólintottam majd odanyomtuk a fülünket az ajtóhoz. 
-Csak a stressz.. Ja igen és hiányzik neki az eltűnt lány Alison. Igazából nem látok semmi olyat, ami következményekkel járna. 
-Hála az égnek -mély sóhaj. 
-Magunkra hagynál egy kicsit Vanessa? 
-Miért? Mégis valami gond van? 
-Nem nincs baj, de azért szeretnék néhány kérdést feltenni neki ha nem bánod. 
A léptek hallatán elléptünk az ajtótól, majd megvártuk még Vanessa lebattyog a lépcsőn és eltűnik a konyhában. 
Újra az ajtóhoz léptünk. 
-Halott vagy Zac igaz? -felkaptam a fejem, szegény Tate-et pedig majdnem lefejeltem emiatt a cselekvésem miatt. 
-Igen... 
-Egy lány végzett veled... Nem tudom mi okból tehette ezt veled, de azt látom hogy dühöt érzel iránta.. De igazából mégsem tudnál neki ártani. 
-Szeretem őt... De nem bírom felfogni hogy miért cseszett így ki velem. 
-Rendben tudom hozni Zac... Adj egy kis időt és újra élhetsz normális életet. 
Tate-tel összenéztünk.Igaz amit Chad mondott.;lehet hogy tényleg tud segíteni nekünk. Csak rá kellene vennünk arra hogy nem csak Zac-ken, hanem rajtunk is segítsen.

Ott álltam a fürdőszobában a mosdónak támaszkodva. Olyan egyszerűnek tűnik most így ez az egész. Itt biztos lesz valami,ami nehézzé teszi, ha egyel talán az a Cordelia tényleg fel tud szabadítani minket.Megráztam a fejem majd a fiókból elővettem a rejtett dobozkámból a pengét. Felhúztam a ruhám ujját.A tükörbe néztem.Bolond vagyok. Egy hülye idióta. 
Húztam egy kicsit mélyebb csíkot az alkaromon. Néztem ahogy a vérem a mosdóra csöpög. Régebben megnyugtatott ez az érzés, mert ilyenkor arra gondoltam, ha a lelki fájdalmamat kivetítem a testemre akkor a belső fájdalmaim lassan eltűnnek, ha nem is örökre, akkor csak egy kis időre. Most pedig jelentéktelennek tartottam. De mégis megtettem, mert abban reménykedtem hogy érezni fogok valamit, bármit. De mint minden áldott nap, most is hiába reménykedtem. A testi fájdalmaim megszűntek.. A lelki sebek pedig ; örökké marcangolnak majd addig, még teljesen fel nem emészt. 
-Soha nem értettem, miért teszed ezt magaddal. 
Belenéztem a tükörbe, majd mikor láttam hogy ki az,a penge kicsúszott a kezemből, ami egyenesen a mosdóban landolt. 
-Én nem csodálkoznék rajta annyira. -megfordultam, majd az illetőre pillantottam. -Minden okom meg volt rá. 
-Az a fiú tönkretesz téged!! Nem vetted még észre??-apa keze ökölbe szorult. Fintorogtam egyet majd felvontam a szemöldökömet. 
-Nem ő volt a hibás.. Már ő előtte is eléggé elcseszett volt az életem. Szemei kikerekedtek. 
-Hiányzol nekünk kicsim.. Nem bírom azt nézni hogy mindennel egyedül kell szembenézned. Itt vagyunk... Az igazi családod! Ne az ördöghöz kell fordulni ha valami problémád van! Hanem a családodhoz! Maradj távol tőle! Olyan nagy kérés ez?? 
-Igen apa.. -közelebb léptem hozzá majd lehúztam a pulcsim ujját a véráztatta kezemre.-Ez olyan kérés amit SOHA a büdös életbe nem fogok teljesíteni. 
Idegesen elindultam az ajtó felé, majd visszanéztem rá. 
-Ha az ördöghöz kellett volna fordulnom akkor egyenesen hozzád megyek - szemem szinte szikrát szórt, de belül éreztem azt a végtelennek tűnő fájdalmat.
Szembefordult velem.
-Meg fogja bánni hogy elvett téged tőlem... 
-Jaj fejezd már be!! Ha valakit hibáztatni akarsz akkor engem okolj!! Ugyan is én inkább Tate-tet választottam helyetted apa.. És ha annyira hiányoztam volna nektek ahogy állítod akkor nem hónapok múltán kéne felkeresni és Tate-et hibáztatni!! 
Hátat fordítottam neki majd elrohantam. Le a lépcsőn majd be a pincébe ahol az egyik falnak támaszkodva kitört belőlem a sírás. Összerogytam. Nem azért sírtam mert ismét elutasítottam a szüleim közeledését,hanem azért, mert a színtiszta igazat kiadtam magamból. Szeretem a szüleimet... De szeretnék Tate-tel lenni.. De a szüleim hátat fordítottak nekem, a fiúval ellentétben. Velem maradt annak ellenére hogy apa kínozta, csak hogy távol tartsa magát tőlem. 
Beleütöttem falba a kezemet ahogy csak az erőmből tellett. 
-Hé minden rendben? -a hang hallatán hátrafordultam és a fiú karjaiba vetettem magam. Elmerültem az ölelésében, amitől még jobban dőltek a szememből a könnyek. Átkarolta a derekát ő pedig elkezdte a hátamat simogatni. 
-Sss.-csitított majd az arcát a vállamba fúrta.-Minden rendben?
-Igen... -most már igen. Mellkasába temettem az arcom és beszívtam édes illatát. 
Csak ölelt némán. De nekem ez is elég volt. Elég ahhoz hogy,ha csak egy pillanatra is, de igazán élőnek érezzem magam.

​

" Zac szemszöge"

Pontosan 4 nap telt el a halálom óta.Nem emlékszem hogy hol voltam a halálom pillanatában és arra sem hogy hol lehet a testem,csak arra hogy meggyilkoltak és arra hogy ki tette.Az a lány aki először megdobogtatta a szívemet.Ő más volt mint azok a cafkák ,akik csak azért akartak velem lenni mert én vagyok a sulink kosárcsapatának a kapitánya.Gondoskodott rólam,törődött velem és talán még szeretett is.Eddig tartott.Felálltam a kosárlabdára hasonlító fotelemből és a éjjeliszekrényemhez ballagtam.A szekrényen elég sok holmim volt; napszemüveg , parfüm ,zokni na és persze a gyógyszerek és egy kép.Kezembe vettem a fotót majd lehajtottam a fejem.

-Mit ártottam neked hogy ezt tetted velem?-suttogtam.Ledobtam az ágyra Alison képét , majd levágódtam az ágyra.Néztem a plafont és úgy éreztem lassan beleőrülök.Próbáltam megölni magam,rengeteg gyógyszert bevettem de olyan volt mintha mentolos cukorkákat dugtam volna le a torkomon.Tudtam hogy halott vagyok,mégis megpróbáltam véget vetni földi létemnek.Hipót ittam,eret vágtam,kivágtam magamat az ablakon,fel akartam magamat de nem használt.Semmit.Meg se kottyant,mintha meg sem sebeztem volna magam.Nem érzek fájdalmat.

Ez előnyös lenne ha játszanék.Könnyen le tudnám szerelni az ellenfelet.De nem hagyhatom el a házat.Próbáltam.De akárhányszor kiléptem a ház kapuján kívülre ,újra a nappaliban találtam magam.Anya azt hiszi valami nagy bajom van.Nem megyek iskolába,nem eszem és iszom ,nem alszom.Azt hiszi depressziós vagyok,hogy fáj Alison "elvesztése",de ez nem igaz.Anyám rögtön régi barátnőjéhez Cordelia-hoz fordult aki nem mindennapi nő.Kiskoromban sokat vigyázott rám mindig megnevettetett.Szerettem vele lenni.De elutazott,a munkája miatt.A munkahelyéről nem sokat tudok csak annyit hogy egy New Orleans-i leányiskolában igazgatónő.

Ő tudja egyedül hogy halott vagyok..úgy értem hogy az élők közül.

4 nap alatt sok hozzám hasonlóan járt lélekkel megismerkedtem.

Először egy szőke kócos hajú fiúval futottam össze az első napomon.Már akkor rám hozta a frászt.

Aztán egy vöröses hajú lánnyal Hayden-nel akivel már az első napon hosszas beszélgetésekbe kezdtem.Kaptam a legelső alkalmon és megfektettem a csajt.Tudom szemétség Alison-nal szemben de rengeteg düh tombolt bennem és ezzel akartam levezetni.De nem nagyon jött össze.

Aztán találkoztam egy Nora nevű nővel akivel 2 órán keresztül folyamatosan játszottam Andy-vel a babával.Akkor éreztem,hogy van bennem valami élő.Ott van még Pat a meleg srác , aki az első alkalommal rám vetette magát , én pedig alig tudtam szabadulni tőle.Még mindig hálás vagyok annak az éjjeli lámpának ,amit teljes erőmből a fejéhez vágtam csak hogy szálljon már le rólam.

Van még egy lány .Aki megdobogtatta a szívemet és aki elvett tőlem mindent; Alison.

Megráztam a fejem majd felültem az ágyon . Az éjjeliszekrényemről elvettem a gyógyszereimet.Pár darabot a kezembe vettem majd egy kis wisky kíséretében lenyomtam a torkomon.Fintorogtam egyet majd a falhoz csaptam a poharat.

-Zac.-kezem ökölbe szorult,kicsit megrettenve néztem föl.Alison guggolt velem szemben.Nem mozdultam és nem is szóltam egy szót sem.Nem tudtam mit mondjak.Ha Cordelia vissza tud hozni az életbe , akkor vajon Alison-nal megtenné ugyanezt?Minden olyan lenne mint régen?

Belenéztem gyönyörű kék szemeibe,amik pirosra voltak dagadva a sok sírástól.Miattam sír..Sokszor megbántottam.Csak a bosszú éltetett.De igazából nem akartam neki ártani soha nem is akartam.

Ajkai elváltak egymástól majd vett egy mély levegőt.

-Beszélhetnénk?-ajkába harapott majd kiegyenesedett.Felálltam , majd megfogtam a kezét.

-Nem kell magyarázkodnod.-összehúzta a szemöldökét.-Megbocsájtok , tudod miért ? Mert nem bírom tovább .

Megérintettem puha bársonyos bőrét.-Szeretlek.

A lány ajkai halvány mosolyra húzódtak .-Szeretlek.

Magamhoz húztam , szorosan átöleltem.

-Sajnálom..-zokogott-Sajnálom hogy meg kellett halnod miattam!Csak azt akartam hogy örökké együtt legyünk..

-Sss.-simogattam a hátát.-Hamarosan újra normális életünk lehet.

Hirtelen kibontakozott az ölelésemből , majd karba tette a kezét.-Hogy érted ezt?

-Cordelia nem egy átlagos nő.Segít rajtunk , ebben biztos vagyok.

-Ez hülyeség .-hátat fordított.

-Ne már Baby .-kaptam a keze után, tudom őrültségnek hangzik ,de adnunk kell neki egy esélyt.

Hátulról átöleltem a lányt majd a füléhez hajoltam.-Ha tényleg kiszabadít minket,esküszöm elviszlek innen.Csak te meg én . Örökre.Itt hagyjuk ezt a bolondok házát.

Felém fordult majd megérintette az arcomat.Mélyen egymás szemébe néztünk.Szinte elvesztem a csillogó kék szempárban.

-Rendben.-bólintott majd lassan megcsókolt.

​

2 órával ezelőtt

-Azt már nem. -emelte fel a hangját Alison miközben felkent egy kis barna árnyalatot a szemhéjára. -Nem fogok beszélni Zac-kel!!Egyébként is miért pont én? 
-Te vagy az akihez a legközelebb állt. -odaballagtam mellé majd elvettem a kezéből a szemfestéket. A smink után nyúlt, de én egy hirtelen mozdulattal a szemetesbe hajítottam. 
Alison szúrós szemmel követte a mozdulatsoromat, mikor pedig látta hogy mire készülök felpattant a székről. De már akkor a szemfesték már a kuka alján lapult. 
-Megőrültél?? -förmedt rám, amire egy grimasszal válaszoltam. -Van róla fogalmad hogy mennyibe fájt ez nekem?? 
-Gőzöm sincs. -vontam meg a vállam. 
-Hát elég sokba! 
-Figyelj Alison!! Ha tényleg igaz amit Chad mondott akkor esélyünk lesz egy új életre. 
Ne szúrd el kérlek! Itt nem csak a te jövőd a tét, hanem mindannyiunké. 
Szemeim szinte könyörögtek. A lány forgatta a szemét majd talpra állt. 
-Sokkal tartozol ezért Violet ugye tudod?
"Fogalmad sincs hogy igazából mennyivel tartozom. Elvettem az életed és most én könyörgök neked.Kurva sokkal tartozok neked." Hangosan is ki akartam mondani végre. De nem mertem. Idióta. 
Bólintottam. 
-Jah és egy új szemfestékkel. - kacsintott rám majd kilépett az ajtón. Megkönnyebbülten fellélegeztem.

Türelmetlenül vártam Alison-ra. Vajon sikerrel járt a lány? Vagy Zac még mindig nem áll szóba vele?Előkotortam a zsebemből egy cigarettát, meggyújtottam,majd a számhoz emeltem.Megindultam az ablak felé.Esik az eső. Régebben mindig kimentem, mikor a legjobban rákezdett. Jó érzéssel töltött el, ahogy az esőcseppek beborították a testemet. Mikor beszippantottam a friss eső illatát, miközben az arcomba zúdulnak a cseppek. Úgy éreztem olyankor hogy felszabadultam, az összes problémám ami volt, az eső elmosta.
Szélesre tártam az ablakot, majd kinyújtottam a kezemet. Éreztem hogy a hideg esőcseppek a bőrömhöz érnek.Elnyomtam a cigit.
Éreztem hogy valaki gyengéden megfogja a derekamat és egy lágy puszit nyom a nyakamra.Beleremegtem az érintésbe,de mikor érezni kezdtem az édeskés illatot akaratlanul is elmosolyodtam.
Hátrafordultam hogy a szemébe nézhessek. Mindig elvesztettem a tekintetében. Abban a sötét barna szempárban. 
Mosolyra húzta ajkait.
-Nah hogy ment? -kérdezte miközben megfogta a kezem. 
-Még sehogy.-lehajtottam a fejem, szégyelltem magam hogy nem tudtam jó hírrel szolgálni. Mindig csak az idegölő várakozás. 
-Ha tényleg igaz amit mondanak.. Hogy kiszabadítanak minket,-kezdett bele a mondanivalójába, közben az arcomat cirógatta. -Elmegyek innen, minél messzebbre. Azt szeretném a velem tartanál. Csak mi ketten. 
Van aki szeret és törődik velem és azt kéri hogy menjek vele. Szemeim könnybe lábadtak. 
-Szeretlek. Azt szeretném hogy boldog légy, és hogy új életet kezdhess... Velem. Hogy elfelejthesd az itt történt borzalmakat örökre.. Mi a válaszod? Velem tartasz? -kicsit bizonytalanul tartotta felém a kezét. 
Válaszképpen gyengéden két kezem közzé fogtam az arcát,majd lecsaptam puha ajkaira. Viszonozta a csókomat, majd elhúzódtam tőle. 
-Akár a világ végére is. -suttogtam. 
A homlokát az enyémhez támasztotta. Én pedig átkarolta a derekát. Szeretem. Bárhová megyek azt szeretném hogy ott legyen velem. 
Teljesen magához húzott hogy az ajkaink ismét összeértek, majd egyik pillanatról a másikra az ágyban találtuk magunkat. Ledobtam róla a piros -fekete csíkos pulcsiját, ő pedig megszabadított a kockás ingemtől. Végigsimítottam a kezemet a mellkasán,ő pedig gyengéd puszikkal kényeztette a nyakamat, majd a melleimet. Átkaroltam a nyakát hogy lopjak tőle még egy csókot. Lágyan tapasztotta ajkait az enyémre. Testünk teljes szinkronban volt. Soha nem éreztem ilyen gyönyört, ilyen melegséget a halotti létem alatt ami most ejtett hatalmába. Azon a gyönyörű esős reggelen, mikor úgy éreztem most először, hogy végre boldog leszek Vele, újra egymáséi lettünk.

Sötét volt. Korom sötét. Az orromig se láttam. Előrenyújtottam kezeimet hátha a tapogatással ki tudom találni hogy pontosan hol vagyok. De nem érintettem meg semmit.Csak én voltam ott és a körülöttem lévő sötétség. 
Nagyon hideg volt, féltem... Nem, rettegtem. 
Erre vagyunk kárhoztatva, hogy elnyeljen a sötét. Mindenkit. S csak a fájdalom marad utána.

Riadtan ültem fel az ágyon.Szinte kapkodtam a levegőt úgy éreztem hogy megfulladok. Gyorsan körülnéztem, majd a szívemre tettem a kezem." Csak álom volt "-sóhajtottam föl mikor láttam hogy a vendégszoba falai vesznek körül. Már megint a rémálmok. De miért most jönnek elő,mikor egyre jobban alakulnak a dolgaink? 
Akkor vettem észre a mellettem szuszogó Tate-et. Elmosolyodtam majd gyengéden végighúztam az ujjaimat az arcán. Aztán szembe ütött valami, ami eddig nem volt a szobámban. Egy rózsaszín cetli volt odaragasztva az éjjeliszekrényre. Összevont szemöldökkel, lassan feltápászkodtam az ágyról, majd a odalopakodtam a szekrényhez és letéptem a cetlit. 
Ez állt rajta :

Violet!

Beszéltem Zac-kel. Megdöbbentő amit arról a nőről mondott. Ha ráérsz gyere le a pince legutolsó helységébe, ott elmondom mi a helyzet.

Alison

Összegyűrtem a papírt majd a szemetesbe hajítottam, Alison sminkje mellé. Gyorsan magamra kaptam a cicanadrágomat, és a rövidnadrágomat a kockás ingemmel, felhúztam a csukám, majd halk léptekkel elhagytam a szobát.

Itt álltam a pince utolsó helységében már lassan egy fél órája de Alison sehol. Lehet hogy csak az egyik itt lakó szellem bolondozott velem? Idegesen forgattam szemeimet, majd indultam volna mikor észrevettem egy női alakot az ajtófélfának támaszkodva. 
Szemeim kikerekedtek. Ez nem Alison, még csak nem is volt ismerős. 
-Bíztam benne hogy eljössz Violet. Előrébb lépet hogy láthatóvá váljon az arca. 
-Maga? -a döbbenet kiült az arcomra. -Honnan tudja a nevemet?
-Többet tudok rólad drágám, mint gondolnád. -mosolygott, majd közelebb lépett hozzám. 
-Úgy érzem sok mindenről tudnánk beszélgetni.
Karba fontam a kezem. 
-Akkor.. -felvontam a szemöldököm, a nő pedig megigazította a haját. -Mit akar tőlem?

-Honnan tudja hogy halott vagyok?-kérdeztem miközben a számhoz emeltem a cigarettát. Corelia oldalra billentette fejét,láttam rajta hogy nem bírja a cigaretta füstjét.-Maga is médium vagy mi?

-Nyújtsd ide a kezed.-kicsit félve néztem rá.

-Nyugodj meg , nem bántalak.-kacagott.-Bízz bennem.

Ránéztem kinyújtott kezére, vettem egy mély levegőt majd megfogtam a kezét.A nő hirtelen felsikoltott,majd remegni kezdett.Gyorsan elkaptam a kezemet az övéből. Abban a pillanatban elhallgatott és a remegés is abba maradt.

-Mi a franc volt ez????-kicsit reszketve dobtam el a cigarettacsikket. Cordelia vett egy mély levegőt.

-A neved Violet Harmon. Meghaltál 17 éves korodban drogtúladagolásban.A szüleiddel nem ápolsz túl jó viszonyt , még a halálod után sem.Láttam egy fiút, Tate-et, akihez mély érzelmek fűznek a múltatok ellenére.Van egy sötét titkod,amiről úgy gondolod hogy jobb ha titok marad , de még sem szeretnéd magadban tartani.

Sápadtan hallgattam végig .Ezeket honnan a francból tudja ? Ki ez a nő? Egyre jobban úgy érzem , nem kéne bízni benne.

-Honnan tudja ezeket?

-Láttam.Úgy láttam mintha egy kivetítőn néztem volna végig popcornnal a kezemben.Láttam mindent.Előttem senkinek nem lehet titka.

Mi ez valami kandikamera? (bocsiii fogalmam sincs hogy a fenébe írják XD)?

-Miért hívott ide?

-Megadhatom amire vágytok...Szabadságot.Élhetnétek az életeteket , új esélyt kaphatnátok.

-Miért segít nekünk??-karba fontam a karomat.Tényleg,miért segítene nekünk egy vadidegen nő?

-Sokat szenvedtetek.-kicsit lehajtotta fejét majd körülnézett.-Már akkor éreztem a szomorúságot mikor beléptem a házba.Még most is érzem.Düh , szomorúság , félelem, nyomor.Ezen érzelmek egyvelege kering a ház falai között.De volt egy érzelem amin még magam is meglepődtem.-egyenesen a szemembe nézett.-Boldogságot.Benned érzem Violet és abban a fiúban.Ami egy ilyen szellemekkel túlzsúfolt házban elég ritka.

Elmosolyodtam.Tényleg boldog voltam.

-Mi maga?-kérdeztem kicsit kuncogva.-Valami látnok?

-Nem kincsem .-mosolygott majd ő is felnevetett.-Boszorkány vagyok és segíteni fogok.Mindenkin.

A Cordeliával való beszélgetésem után úgy döntöttem veszek egy forró fürdőt.Rengeteg kérdés megfogalmazódott bennem.Vajon igazat mondott ? Tényleg boszorkány? Segít majd nekünk?Nevetséges.Megráztam a fejemet, hogy elhessegessem a gondolataimat.

-Violet.-hallottam Tate hangját a hátam mögül.Mosolyogva hátra fordultam,de nem volt ott senki."Remek most már halucinálok is."-gondoltam magamban majd folytattam a fürdéshez való készülődést.

-Violet.

Megint hallottam.Biztos nem csak az elmém játszadozik velem.Félve néztem körbe.A pince üres volt.Csak én voltam és a sötét.

-Tate?-ha hangom remegett.Elővettem a zseblámpámat,kapcsolgattam de kimerült belőle az elem.

-A francba!-csaptam a földhöz a készüléket.Felnéztem , ijedten ugrottam hátra.A sötétben egy alak kezdett kirajzolódni.Hátrálni kezdtem.Egy magas férfi lehetett.Nem láttam ezelőtt.Ahogy léptem egyet megbotlottam.

-Mi a szar?-idegeskedtem , egy pillanatra el is felejtettem hogy társaságom van.Felnéztem az alak már nem volt.Gyorsan körülnéztem ,de csak egyedül voltam ,megint.Megkönnyebbülve lélegeztem fel,majd éreztem hogy valaki befogja a számat és magával ránt.Kétségbeesett rángatózásba kezdtem.Kiabálni akartam de nem mertem .Az ereimben megfagyott a vér.A pasas nekitaszított a falnak.Felnyögtem.

Egy kis fény szűrődött be a pincébe így láthatóvá vált a férfi arca.Sikoltottam egyet.Egy kicsit torz képű ,rövid szőke hajú pasas állt előttem , az arcán gúnyos mosoly ült.Kapálóztam de a fickó igen erősen odanyomott a falhoz.Mozdulni se tudtam.

-Szóval te vagy az öcsikém depressziós cafkája.-nézett végig tetőtől talpig.-Milyen kiábrándító..

Öcsike?Ő lenne Tate bátyja??

-Nem ajánlom hogy sikítozni merj ! - fenyegetett majd megmarkolta a torkomat.

Levegőért kapkodtam.

-Ide figyelj kislány ,-sziszegte.-Tate nem mehet el innen!Nem engedem meg!Itt kell megfizetnie!!

Nyeltem egyet .

-Ha nem hallgattok rám kinyírom azt a ribanc varázsló picsát, aztán lemészárolom az egész O'brian családot!! Megértetted??

Bólintottam,szememből folyt a könny.Egy pisztolyért nyúlt majd a fejemhez tartotta.Ijedten rúg kapálózni kezdtem ,majd sikerült annyira kiszabadulnom a karjai közül hogy elvegyem tőle a pisztolyt.A fegyver után nyúlt , reszketve húztam meg a ravaszt.A pasas eltűnt.Halk puffanást hallottam.Valakit eltalált a golyóm.Közelebb mentem hogy ki az.

-A francba!!!-kétségbeesetten rogytam a földre,hogy elszorítsam a vérzést.

Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

Bámultam ki az ablakon, Kurt Cobain-t hallgatva ,miközben néztem ahogyan a mentő kikanyarodik a házunk elől.Persze mint mindig magamat hibáztattam.Ha engedelmeskedtem volna Louis-nak és nem a saját fejem után megyek , mint általában,akkor talán elkerülhettük volna ezt a szörnyűséget .Zac időben érkezett.Ha nem hallotta volna meg a pisztolylövést ,lehet hogy hagytam volna hogy elvérezzen.Szerencsére a fiú időben érkezett,elszorította a vérzést,majd azon nyomban hívta a mentőket,akik pillanatok alatt kijöttek és elvitték Cordeliát. Körmömet rágva ültem le a mellettem lévő ágyra.Ha nem sikerül megmenteni a nőt akkor örökre itt ragadunk .Nem csak magammal szúrnék ki.A többiek jövőjét is elrontanám ,ha egyel talán van nekik.Hiszen nem biztos hogy ezek után segít nekünk.Tenyerembe temettem az arcomat.Mindent elrontottam.Megint.Elkezdtem a zsebemben a cigarettásdobozom után kutatni, de hűlt helyét találtam.Mind két zsebem üres volt.Bár csak ez lenne az egyetlen problémám.

Ami pedig Louist illeti:nem beszélek Tate-nek a vele való találkozásomról és arról hogy megfenyegetett.Nem szólhatok,hisz lehet hogy ezzel is csak bajt okoznám.Elég volt.Mióta ez a család ideköltözött egymás után jönnek a tragédiák.Volt esélyünk szabadulásra,de elcsesztem.Félek ha minden összejön , valami baj történik.Valami visszafordíthatatlan.Rossz előérzetem van.

Kicsivel később találtam egy száll cigit.Kihajoltam az ablakon ,csak bámultam a távolba.Olyan elérhetetlennek tűnik.Hiába nyújtom előre a kezeimet,nem érem el..Ha így fognak menni a dolgok nem is fogom.Itt fogunk ragadni mindannyian.Mindez az én hibám.Beleszívtam a cigibe majd kifújtam a füstöt.

-Minden rendben?Hallottam mi történt.-a fiú hangja hallatán megfordultam.Kicsit szomorkás arccal az enyémet fürkészte.Nem néztem a szemébe.Így is hazudnom kell neki.

-Igen.-szemeimből áradt a könny.Letöröltem a cseppeket majd bizonytalanul megráztam a fejem.-Nem.

Lassú léptekkel megindult felém én pedig a karjaiba omlottam.Úgy sírtam mint még soha életemben.

Tudtam hogy az ő jövőjét is elrontottam ha nem sikerül megmenteni Cordeliát.

-Sajnálom Tate!-hangom remegett.-Sajnálom,mindent elrontottam!

Átkarolta a derekamat , jó erősen magához szorított.

Erősnek kell lennünk.Mindannyiunknak.

-Mi a fene van veled ?? -rontott be a szobába Zac egy kicsivel később.-Jött Cordelia és szabadulást ígért,te pedig jössz és lelövöd!!

Kezemet a fülemre tapasztottam.Nem akartam hallani ahogy arról beszél mennyire hülye vagyok hogy mindent elrontottam.Megint.

-Nem akartam hogy ez történjen!Szerinted én nem akarok kiszabadulni??Nem szeretnék lelépni erről az istenverte helyről??

Sóhajtott majd leült velem szemben.-Akkor miért volt nálad fegyver?

Nyeltem egyet.Neki sem akartam elmondani hogy igazából mi is történt odalenn.Nem akartam hogy mindenki azon kezdjen agyalni hogy mit kezdjenek Louissal. Biztos rosszat akar.Biztos vagyok benne hogy felbukkan még,előbb vagy utóbb.

-Hangokat hallottam.-hazudtam majd a fiú szemeibe néztem hogy hihetőbb legyen a történet.-Mostanában nem alszom jól.Rémálmok gyötörnek,így néha már nem tudom hogy mi a valóság.A hang hallatán előkotortam a pisztolyt a dobozom mélyéről , majd lőttem.Igazából kellet pár másodperc hogy felfogjam mi is történt.Akkor jöttél te.

Figyelmesen végighallgatott majd felállt.Kicsit felvontam a szemöldököm.

-Értem.Most már minden világos.-megérintette az arcomat.-Bocsáss meg hogy úgy neked estem.

Visszatartottam a lélegzetem.Sosem voltam még úgy kettesben Zac-kel , csak az ideköltözésük napján.Akkor is halálra rémítettem.Most pedig ő rémít meg.

Ellöktem a kezét az arcomtól,felálltam majd otthagytam.

                                                                                           "Tate szemszöge"

Idegesen fel alá járkáltam a nappaliban azon morfondírozva,hogyan lehetne rendbe hozni a mostani helyzetet. Violet olyan furcsa volt a történtek után.Éreztem hogy van valami , amit még el akar mondani,de mégsem tette. Rohadtul idegesít a dolog hiszen szeretnék segíteni ,de így nem fog menni.Felborítottam az asztalt ami hatalmas csörömpöléssel ért földet.

-Van valami probléma Ken baba?-hallottam a hátam mögött Chad cinikus és egyben irritáló hangját.Megfordultam.Velem szemben ült az asztal előtt amit az imént felborítottam.Keresztbe rakta a lábát bárgyú mosollyal az arcán.

-Nem vagyok kíváncsi a buziságaidra.-vágtam hozzá a szavakat,kicsi éllel a hangomban.

-Lehet hogy éppen arra van most szükséged.-kuncogott.

Felhúztam a szemöldököm majd megráztam a fejem.-Húzz el innen..Nem is inkább én megyek!-sarkon fordultam majd megindultam a pince ajtaja felé.

-Biztos nem akarod tudni mi történt pontosan Cordeliával?

Megálltam.-Honnan tudnád ezt?

Képtelenségnek tartottam hogy pont ez az idióta buzeráns tudja azt amit én nem tudok.

-Cordelia tragédiája nem volt véletlen.

Visszafordultam.-Hazugság.

-Kérdezd meg a barátnődet!Violet nem Cordeliára akart célozni!

-Akkor mégis kire?-miért hazudna nekem ilyesmiről??

-Aki még nálad is kegyetlenebb.-suttogta majd elhagyta a szobát.

A kezem ökölbe szorult.Remegtem a dühtől.Miért most bukkansz fel amikor a dolgok jóra fordultak??

 "Tate szemszöge"

Idegesen járkáltam fel alá a sötét pincében.A fejemben ezernyi kérdés fogalmazódott meg:

 "Mit akar Louis Violet-től?"

"Violet erről nekem miért nem számolt be?"

"Vajon azért nem mondta el,mert még mindig nem bízik meg bennem?"

Tudni akartam a választ minél előbb.

Ha Louis bántani akarta Violet-et , akkor lennie kell valaminek ami ezt váltja ki belőle.

Ezt nem hagyom annyiban!Ennyi szarság után megérdemelne minden itt lakó szellem , hogy békére leljen , hogy ne gyötrődjön tovább.Mikor régen meggyilkoltam a tulajdonosokat,amikor megerőszakoltam Violet anyját,akkor Louis nem jelent meg.

Tetszett neki , hogy engem szenvedni látott.Az tette boldoggá ha a kétségbeesést és a fájdalmat látta a szemeimben.

Dühített az ahogy kárörvendően odatolta a képét és a pofámba röhögött azzal a szöveggel hogy:

"Mindent elcsesztél.Ez tetszik!Imádom nézni ahogyan szenvedsz Tate!"

De tűrtem.

Bezzeg mikor kezdenek jóra fordulni a dolgok és van remény arra hogy kiszabaduljunk,akkor megjelenik,megtámadja Violet-et ,a nő aki kiszabadítana minket erről a gyászos helyről,most kórházba van és az életéért küzd,mi pedig azon agyalunk, hogy túléli e, mert ha nem akkor örökre itt ragadunk.

Megígértem Neki.

Azt hogy kiviszem innen.

Hogy boldoggá teszem.

Hogy boldogok leszünk.

Együtt.

Örökké.

De amíg Louis akadályoz és amíg a nő kórházban van nem haladunk előre.

Ha másnak nem , nekem tennem kell valamit.

Gyorsan, még Cordelia vissza nem tér.

Még Violet nem tudja hogy tudom az igazságot.

Még a ház ismét ellenünk nem fordul.

Vártam.Már vagy hatvanszor hívtam Louis-t de semmi.Kezemet ökölbe szorítottam és egy erős ütést mértem a szemben lévő falba.Összeszorítottam fogaimat.

-Már megint félsz Tate.

A hang hallatán mérhetetlen dühöt éreztem,ami átvette az irányítást a testem és az elmém felett.

Hátrafordultam , majd behúztam neki egyet.Louis hatalmas puffanással ért földet.Teljes erőmből ütni kezdtem.Védekezni próbált,ami még inkább arra ösztönzött hogy ne hagyjam abba.Egyik verést kapta a másik után az orrából már eleredt a vér.

"Mit csinálsz Tate!!! Fejezd be!!"-visította egy hang a fejemben.

Engedelmeskedtem.

Felállítottam,majd a fal felé löktem.

Mint egy rongybaba úgy esett össze.A zsebéből kiesett valami. Valami fekete.

Gyorsan a tárgy felé fordult,hogy felvegye azt.

Közelebb mentem.

Egy fegyver volt.

Rátapostam a kezére olyan erősen ahogy csak bírtam,a másik lábammal pedig hátam mögé csúsztattam a pisztolyt.Arcon rúgtam hogy lássam a képét.

Szájából , orrából ömlött a vér.

-Ide figyelj!!-ajkam remegett a dühtől-Ha még egyszer Violet-re emeled a mocskos kezedet esküszöm hogy megöllek!!Hallottad mit mondtam??

-Nem fog menni!!-röhögött.

Újból arcon rúgtam de a nevetése nem hagyott alább.

-Meglátjuk!Egyel talán mit akarsz tőle??

-Tőle semmit!!

-Ne nézz hülyének Louis , ki vele !!

-Dühös vagy?Remélem érzed a gyötrelmet!-röhögött majd próbált felállni de egy ütéssel visszataszítottam a földre.

-Fogalmad sincs róla hogy most mit érzek!!-üvöltöttem.

Ekkor hallottam egy halk szipogást a hátam mögött.Egészen aprót.

Hátrafordultam.

A lány pirosra dagadt, könnyes szemeibe néztem .

A düh amit még 5 másodperce éreztem, félelembe ment át.

Nem akartam hogy ilyennek lásson.

Felvettem a fegyvert a hátam mögül, majd gyorsan elhagytam a szobát.

Tenyerem izzadni kezdett.

Violet.

Félsz tőlem?

Nem tudom hogy mennyit látott vagy hallott a "beszélgetésünkből",de ezek után biztos el fog engedni.

Megálltam majd falhoz vágtam a pisztolyt.A szemeimből csak úgy áradt a könny.

Elcsesztem.

Megint.

Egyvalami soha nem fog bennem változni.

A sötétség ami akkor elnyelt és ami még mindig bennem van és arra vár hogy elnyeljen.

Unottan vettem ki a fejhallgatót a fülemből.Rettenetes bűntudatot érzek amiatt , hogy nem mondtam el Tate-nak az igazat. Sem pedig Zac-nek. 

Nem tudom mi ütött a fiúba.

Ahogy rám nézett.

Ahogy megérintette az arcomat.

Nekem nem jelentett semmit.

Vajon neki igen?

Ott van neki Alison,nekem pedig Tate. Szeretem őt. Vele akarok lenni.Ki akarok szabadulni;vele.

 -Ide figyelj!Ha még egyszer Violet-re emeled a mocskos kezedet esküszöm hogy megöllek!!Hallottad mit mondtam??

A Tate dühös hangja hallatán hideg futott végig a hátamon.Mi történhetett?

Felpattantam a lépcsőről , elraktam a telefonomat majd elindultam a hang irányába.

Ahogy egyre közelebb mentem ijedség lett úrrá rajtam.

Főleg a látványtól ami fogadott.

Megálltam.

Tate volt előttem úgy 10 lépésnyire háttal nekem így nem láttam az arcát .Testtartása erőszakról árulkodott.Mikor megláttam a véresre vert Louis-t,a szám elé kaptam a kezem.

Tudja.

De mégis kitől?

Miért?

Szemeim megteltek könnyel.

Hazudtam és most haragszik.Ezek után biztos el akar majd engedni ...

Nem fog bízni bennem..

Mindent elrontottam megint.

-Nem fog menni!!-hallottam ahogy a laposra vert fiú , kárörvendően felnevet,majd megpróbál felállni.

Tate arcon vágta, így újból a földön landolt.

-Meglátjuk!Egyel talán mit akarsz tőle??

Tate hangja rekedt volt,dühvel teli.

-Tőle semmit!!

-Ne nézz hülyének Louis , ki vele !!

-Dühös vagy?Remélem érzed a gyötrelmet!

Én éreztem...

-Fogalmad sincs róla hogy most mit érzek!!-fakadt ki a fiú majd egy hatalmas csapást mért volna a földön hahotázó Louis-ra.

A fiú e mondata hallatán , a lábam remegni kezdett .

Úgy éreztem mintha fojtogatnának.

Zokogtam.Sírtam hogy könnyítsek a lelkiismeretemen.

Ekkor Tate megállt .

Megfordult.

Mikor meglátott engem és a szemembe nézett , láttam a mérhetetlen haragot , ami hirtelen félelemmé változott át.

A fiú elfordította a fejét lehajolt a pisztolyért , ami előtte hevert a földön,majd elhagyta a helységet.

-Látod Violet.-szólalt meg Louis aki felkaparta magát a földről.-Tate semmit sem változott.Ő nem ember.Bármit tesz, bármit mond....Ő örökké szörnyeteg marad.

-Minden rendben kislány?-kérdezte Chad 10 perccel a történtek után.

Kicsit jólesett hogy Chad ilyen segítőkész ,a szüleimmel ellentétben akikről már rég nem hallottam semmit.Főleg anyáról nem, ami egy kicsit szarul is esik.

-Mindent elrontottam Chad..-szipogtam .Odajött mellém majd megszorította a kezemet.

-Mond el mi történt.

Vettem egy mély levegőt.Már nem bírtam tovább magamban tartani.

A mesémet apám új hobbijával kezdtem majd Alison halálával folytattam.Hogy megöltem.

Hogy a szüleim nem keresnek.

Hogy Zac is az én hibámból halt meg,mert felelőtlen voltam.

Hogy Louis Tate testvére megfenyegetett.

Azt hogy hogyan lőttem le Cordeliát.

Végül pedig azt hogy erről hazudtam Tate-nek,aki most rettenetesen haragszik a hazudozásom miatt.

Chad figyelmesen végighallgatott,néha meglepő arcot vágott, néha pedig olyat mintha ezt ő már tudná , vagy hallott volna róla.

-Az életem egy kész káosz!!-zokogtam.

-Úgy sajnálom Violet.-lélegzete kissé elakadt bűnbánó  tekintetet lövellt felém.

Felvontam a szemöldököm.Elkezdett a zsebében kotorászni , majd mikor megtalálta amit keresett,fogta és a kezembe nyomta.

Egy cigi és egy öngyújtó.

Furcsán néztem rá.

-Gyújts rá amíg elmondom hogy mi a helyzet igazából.-megvakarta a tarkóját.-Azt hiszem az én hibám hogy Norman Bates Jr. így bepöccent...

Szememet tágra nyitottam a meglepetéstől.

-Igazából még mindig neheztelek azért rá amit tett velem.Na és persze Pat-tel. Mondjuk most már leszarom azt a seggfejet.-fintorgott amin én egy kicsit elmosolyodtam.-Fel akartam egy kicsit húzni így elmondtam neki hogy a boszi nő balesete nem is baleset volt.De csak ennyit mondtam neki esküszöm!!

Megráztam a fejemet.Szóval Chad-től tudta meg...

-Kérlek ne haragudj rám Violet! Neked nem akartam rosszat!Ha tudtam volna hogy mi lesz ennek a következmény nem vágtam volna a fejéhez csak úgy!

-De emiatt most már utál engem!Soha nem fog megbízni bennem!

Átkarolt.Úgy éreztem magam mint egy kislány aki az apjának panaszkodik.Én is átkaroltam majd a vállába fúrtam az arcom.

-Nem hiszem hogy utál téged.-mondta halkan miközben a hátamat simogatta.-Szerintem az a fiú mindennél jobban szeret téged.

Nem szólaltam meg , csak zokogtam.

-Csak össze vagytok zavarodva.-eltolt magától majd a vállamra tette a kezét.-Menj és beszélj vele.Tisztázzátok a dolgokat hogy mind a ketten tisztán lássatok.

Lehajtottam a fejem ,majd lassan bólintottam.

Hosszas keresés után megtaláltam Tate-et. A " szobánkban" állt az ablakon bámult kifelé.

Azon morfondíroztam hogy kezdjem a mondandómat.

A fiú megpillantott az ablak tükröződésében , majd felém fordult.

Húsz lépésnyire állt tőlem , mégis olyan elérhetetlennek tűnt.

Szemei vörösek voltak.Megdörzsölte a őket majd szóra nyitotta ajkait.

-Nem tudom mégis hogyan kezdhetném Violet..-szemei újra megteltek könnyel.

Felvontam a szemöldököm.Egy dologról kezdtünk beszélni?

-Sajnálom...Sosem akartam hogy ilyennek láss.-szünetet tartott.-Louis-nak igaza volt;még mindig szörnyeteg vagyok..Ha nem akarsz velem lenni megértelek...Én se tenném a helyedben..

Könnyek szöktek a szemembe.Lassan odaballagtam hozzá.

Kezemet az arcára helyeztem.Egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét.

-Nekem kéne bocsánatot kérnem...hiszen hazudtam neked.Azt hittem ezek után már nem fogsz bízni bennem..De én szeretlek Tate!Veled szeretnék lelépni innen!

Lassan lehajtotta fejét.Kezemmel átkaroltam a derekát majd magamhoz húztam.

Éreztem hogy ő is átkarolja a derekam.

Egy puszit nyomtam a nyakára majd a vállába temettem az arcom.

-Ki foglak vinni innen és elmegyünk jó messzire.-suttogta.-Akkor is ha az életembe kerül.

-Szeretlek.-súgtam a fülébe , majd magamhoz szorítottam.Fejem lüktetni kezdett,szívem kalapált.Lehet hogy most szoríthatom magamhoz útóljára,most érzem útóljára bódító illatát.Gyomrom görcsbe rándult , szinte alig kaptam levegőt.

Lassan eltolt magától, finoman végighúzta az ujjait könnyáztatta arcomon.

-Én is szeretlek .-egy könnycsepp gördült le az arcán.

Tenyerembe fogtam az arcát majd lassan megcsókoltam.

Olyan odaadással csókolt vissza mintha ez lenne az utolsó és ez megrémített.

Nem akartam elveszíteni.

Mikor ajkaink elváltak egy halványan elmosolyodott , mintha oldani akarná a bennünk lévő feszültséget.

Lassan megfogta a kezemet.

-Minden rendben lesz Violet.-törölte le a könnyeimet aztán elengedte a kezem majd anélkül hogy a szemebe nézett volna eltűnt a sötétségben.

24.órával ezelőtt

Éppen a mangámat olvastam az ablakon kihajolva,két cigi között ,közben a nagy kedvencemet a Mama-át hallgattam a MY CHEMINAL ROMANCE-túl mikor éreztem hogy valaki elkapja a derekamat, majd felkap és pörgetni kezd.Ijedtemben elejtettem a cigimet a kezemből,kapálózni kezdtem.

Az illető a reakcióm láttán elengedett majd maga felé fordított.

Zac mogyoróbarna szemeibe néztem. Ajka széles mosolyra húzódott.

Kitéptem a fülemből a fülhallgatómat , hihetetlenkedve néztem a fiúra.

-Zac!!-sipákoltam.-Halálra rémítettél!

-Bocsi.- kuncogott majd kiskutyaszemekkel meredt rám.

-Mit akarsz Zac.-sürgettem a fiút.Biztos van valami mondandója ha egyszerűen csak így rám rontott.

-Jó híreket hoztam.-felvettem a földről a cigicsikket amit az imént elejtettem , majd kidobtam az ablakon.

Belenéztem a szemeibe , amiből a boldogság csak úgy sugárzott.Karba tettem a kezemet.

-Miről van szó?-kérdeztem kicsi kíváncsisággal a hangomban.Nem ártana már egy jó hír ebben a szomorú  házban.

-Cordelia-ról van szó.-hadarta,látszott rajta hogy alig várta hogy közölhesse velem a hírt amit csak ő tud.-Ma beszéltem a szüleimmel akik azt az információt osztották meg velem hogy Cordelia  jobban van!A szüleim most mentek el érte a kórházba!Ma estére szabadok leszünk Violet, hát nem érted? Végre szabadok.

Hirtelen fel sem fogtam amit a fiú mondott majd hirtelen a karjaiban találtam magam.

Szememből az örömkönnyek ömlöttek.Végre kijutunk innen és megszabadulunk a ház gyötrelmes emlékeitől!

Miután Zac közölte velem az örömhírt , csak ültem és néztem magam elé.Mosolyogtam.A mosolyt egyszerűen nem tudtam levakarni a képemről.

Annyi csapdába esett lélek várt már a szabadulásra , akik meg is érdemlik hogy új életet kezdjenek.

Nora például egy gyönyörű elegáns nő, aki csak egy babára és egy normális, ámbár csillogó életre vágyott .Most lehetősége nyílik arra hogy ezt mind valóra váltsa.

Chad aki ideáig egy hűtlen kapcsolatban élt , most végre boldog lehet.

Ugyan ez a helyzet Hayden-nel, aki által anya és apa már annyiszor szétment.De lesz lehetősége másik férfit megismerni.

Boo , Tate testvére pedig egy gyermekotthonba készül, úgy hiszi reméli lesz olyan aki szereti majd és magukhoz veszik őt.

Vannak olyanok , akik alig várják hogy elhagyják ezt a börtönt,de ugyanakkor olyanok is akik nem akarják elhagyni a házat.

Például Louis .Minden áron azt akarja hogy Tate vele töltse le az örökké tartó büntetését.

Rá sem akarok gondolni.

Ha rá gondolok és a összeszorul a gyomrom.Rossz előérzetem van vele kapcsolatban.

De most mégis boldogság töltött el.

Elterültem az ágyon, a plafont bámultam.

Nemsokára elmegyünk innen.

Tate és én.

Elmosolyodtam.Az minden porcikám arra vágyott hogy Tate-tel lehessek.Mióta csak találkoztunk.

Akármilyen szörnyűség is történt köztünk.

Mikor otthagytam őt egyedül,akkor az emlékébe kapaszkodtam.

Mikor ő tolt el magától , egy idő után megtört a jég és újra a karjaiban találtam magam.

Olyan láthatatlan kapocs van köztünk , amit nem igazán lehet megmagyarázni.

Egy kapocs ami összeköt bennünket, bármi történjen.

-Violet.-hallottam hogy valaki a nevemet suttogja.

Mosollyal az arcomon ültem fel az ágyon.

Mikor megláttam hogy ki áll velem szemben , a mosoly lefagyott az arcomról.

"Tate szemszöge"

Miután értesültem én is Zac jóvoltából az örömhírrel , felpattantam hogy megkeressem Violet-et.

Mostanában a ház vendégszobájában tölti a legtöbb időt, remélem ott megtalálom.

El is indultam a pince kijárata felé amikor egy kéz nyúlt ki a sötétségből és megragadta a karomat.

Kicsit ijedten rántottam vissza a kezemet .

-Tate.-hallottam egy nagyon ismerős hangot.

Az illető kilépett a fényre hogy én is láthassam.

Lélegzetem elakadt ,nem fogtam fel hogy most álmodom vagy ez a valóság.

-Anya?-suttogtam a kicsit idős nő láttán.

Már vagy 12 éve nem láttam az anyámat.Miután Vivien megszülte azt a porontyot, Constance megfogta és elvitte a babát.

Azóta még csak híreket sem kaptam róla.

Először örültem annak hogy nem látom többé , hogy megszabadultam attól a szörnyetegtől aki megölette a testvéremet és aki apámmal is végzet.

De most ahogy láttam , nem azt az anyát láttam aki egész életemben leszarta a fejemet.

Ez a nő már elégé öreg .Arcán temérdek ránc gyűrűdzött kissé ősz haja laza kontyba volt fogva.

Virágos otthonkájában ott kuporgott mellettem.

Mint ha egy horrorfilmből lépett volna ki.

Halkan röhögtem a saját hülye megjegyzésemen,majd anyám felé fordultam aki kicsit furcsán méregetett engem.

-Semmit sem változtál.-mosolyodott el.-Ezt örömmel látom.

-Anya én nem öregszem.-jelentettem ki majd a mutatóujjammal felé böktem.-Te viszont rengeteget változtál.Rád sem ismerek.

-Hát igen.-sóhajtott.-Nehéz egyedülálló szülőnek lenni.

-Remélem azt a szörnyeteget jobban nevelted mint engem.-Jegyeztem meg egy kicsit gúnyosan.

-Tudod Tate.-suttogta majd a tenyerébe fogta az arcomat.-Mikor ránézek, Mike-ra csak téged látlak és csak arra tudok gondolni hogy milyen rosszul bántam veled kicsim.-sírni kezdett.

-Ezzel már egy kicsit elkéstél nem gondolod?-fogalmam sincs hogy miért de a szemem akaratlanul is könnyezni kezdett.

-Én igen.-lehajtotta fejét majd a zsebéből előkotort egy borítékot majd a kezembe nyomta.-De te még nem kicsim.

Értetlenül néztem rá.-Mi ez?

-Egy köteg pénz kicsim.-törölte le a könnyeit.-Ezek pedig.-kutatott tovább, de most már a kötényében,ahonnan egy dobozt húzott elő.

-Ezek pedig az ékszereim és minden értékes holmi , ha esetleg elfogyna a pénzetek.

-De miért adod ezt most nekem?

-Azt szeretném , hogy ha innen kiszabadulsz Violet-tel és egy idő után úgy döntötök hogy babát vállaltok és apa leszel,-kis szünetet tartott.-Nem akarom hogy olyan szülő váljon belőled amilyen én is voltam kicsim.Te kaptál egy új lehetőséget.Kaphatsz egy új életet.Ne rontsd el.Büszkén válad majd add tovább a Langdon nevet hogy az utódjaid is büszkék lehessenek rá.

-Miért csak most jöttél.-töröltem le a könnyeimet.

Kicsit elgondolkodott majd megvakarta a karját.-Ez...bonyolult.Az a lényeg hogy az én időm lejárt.Itt az ideje hogy az én kis hernyómból egy erős és kitartó pillangó váljon.Ha az a nő tényleg segít nektek, meg kell ragadnotok minden alkalmat a szabadulásba ,akárkit kell eltaposnod.

Lehajtottam a fejemet, majd szorosan megöleltem.

Sosem öleltük meg egymást ,de lehet hogy most látom őt útóljára.

Most az egyszer éreztem azt hogy ő az anyám és azt kívántam bárcsak egész életemben így éreztem volna.

"Violet szemszöge" 

-Nem akarlak látni sziszegtem,majd felálltam az ágyról és megindultam az ajtó irányában.

Anya elkapta a karomat.-Vi kérlek hallgass meg!

-Nem érdekel mit akarsz mondani!-kikaptam a kezemet a szorításából.

-Esélyünk nyílik arra hogy új életet kezdjünk kicsim!

-Igen , úgy ahogy mondod!-szemeim szikrát szórtak.-Új életet kezdek nélkületek!Ha tetszik ha nem elmegyek Tate-tel!

-Kicsim én nagyon sajnálom...

-Legalább őszinte lennél könyörgöm!-szívem majd megszakadt,szemeimből áradt a könny.-Sosem leszünk az a tökéletes család amit megálmodtál!Ezt akkor kellett volna végiggondolnod , amikor magamra hagytál!Amikor apa mellé álltál amikor nekem volt igazam.

-De még mindig lehet ezen változtatni Vi!-szemei szinte könyörögtek.-Boldogok lehetünk kicsim!

-Ez nem változtatna semmin ezt te is tudod.-vágtam hozzá a szavakat.-De én elhúzok innen! Jó messzire tőletek úgy hogy esküszöm hogy soha,de soha nem találtok meg!

Elhúzta a száját én pedig a szememet forgattam,majd elhagytam a szobát.

Kicsit idegesen gyújtottam rá.

Igazából nagyon hiányszik anya.De nem bírom felfogni azt hogy annak ellenére , hogy apa miket követett el csak mellé állt,nem pedig a lánya mellé.

Tudom hogy Tate miatt halott és hogy a hazudozásainak ő szívta meg leginkább a levét,de megbánta a dolgot.

Sóhajtottam majd beleszívtam a cigibe.Már ennek a szarnak sem érzem az ízét.

Hirtelen valaki befogta a számat és a falhoz taszított.Elengedett én pedig idegesen az illetőnek dobtam a cigim. Zac-ra számítottam és a bárgyú vigyorára , de ehelyett Tate édes mosolyával találtam magam szembe.

-Meglepetés!- mosolygott , majd felvette a földön füstölgő cigicsikket,majd meglepetésemre beleszívott egyet,majd fintorogva nyomta a kezembe.

-Sose értettem hogy miért szívod ezt a szart.-nevetett majd magához szorított.

Átkaroltam,homlokomat a mellkasához szorítottam.

-Ma este eltűnünk innen.-suttogta.

Bólintottam majd eltolt magától.Egy percig némán egymás szemébe néztünk.Akkor vettem észre hogy Tate szemei csillogtak és kicsit pirosak voltak.

-Történt valami?-kérdeztem miközben csillogó sötét szemeibe néztem.

-Semmi...Minden rendben...csak örülök...-egy halvány mosolyt küldött felém, majd lassan felém hajolt,majd ajkait az enyémhez tapasztotta.

-Itt jönnek!-ujjongott Alison, aki a hír hallatán hogy Cordelia ma visszajön , egész nap csak az ablakban ücsörgött és várt , hátha megérkeznek.

A ház nappaliában kisebb csapatokban összegyűltek a ház szellemei:

Anya és apa egymás mellett álltak , kezüket összekulcsolták,közben néha lopva vettetek egy pillantást rám és az engem átkaroló Tate-re.Apa kissé szúrós szemmel , amire csak egy szemforgatás volt a válaszom,anya pedig egy kicsit megkönnyebbülve mért minket végig tetőtől talpig.

Mellettük Nora és Charles Montgomery álldogáltak,közben a nő karjaiban lévő Andy-t csitítgatták, aki ma elég rosszkedvű volt valamilyen oknál fogva.

Chad és Pat a fotelekben foglaltak helyet ,habár közben fenyegető pillantásokat vetettek egymásra, amin kicsit elmosolyodtam.

A két nővér pedig egymás mellett álltak mint a jégcsap meg sem moccantak.

Az ugrándozó Alison és a kissé megszeppent Zac , Hayden-Travis-Moira csapathoz társultak,akik kicsit hunyorogva nézték a két fiatal túlcsorduló örömét.

Csak hárman hiányoztak.

Boo ; aki úgy döntött hogy nem vesz részt Cordelia fogadásában.

Thaddeus ; aki a házban marad - és Louis.neki nem tudom mik a szándékai és azt akarja hogy Tate vele bűnhődjön.Csak azt nem értem hogy mit tett a fiú , hogy Louis ily módon büntetni akarja?

Erre a kérdésre még nem kaptam választ.De most ez érdekelt a legkevésbé , ha végre kijuthatunk innen, elmegyünk és új életet kezdünk.Igazán megérdemeljük ennyi kín után , amit ebben a házban átéltünk.De voltak jó dolgok is.

Megismerhettem Őt.

Ez az amit sosem fogok bánni.

Még a legszörnyűbb napjaimon is képes volt mosolyt csalni az arcomra.

Sok évet elpazaroltam,mire rájöttem hogy mennyire fontos nekem és végre lehetőségünk adódik arra hogy együtt legyünk.

Az ajtó kinyitódott.Kissé visszatartottam a lélegzetem. 

Tate megszorította a kezemet.

Felnéztem rá.

Az arca sugárzott a boldogságtól ,ami melegséggel töltött el.

Először Tomas Zac kistestvére szögdécselt be a nappaliba.

Kezében egy hatalmas szatyrot lóbált.

De amilyen hamar érkezett, úgy már el is tűnt a konyhában.

-Ah na ezt már szeretem!-lépett be a házba Cordélia ragyogó mosollyal az arcán,majd észrevette a kis csapatunkat,azokat a szellemeket akik már alig várták hogy elhagyják ezt a helyet.Ránk mosolygott,majd folytatta. -Már untam azt a fehér kórtermet!Olyan volt mintha az örökkévalóságig ott kellett volna raboskodnom,de ma végre véget ért.-ekkor rám kacsintott majd lehuppant a kanapéra közvetlenül Pat mellé aki ijedtében kicsit arrébb szökkent.

-Kérsz valamit inni drágám?-Vanessa amint belépett az ajtón , egyből beszaladt a konyhába hogy hozzon valamit a vendégüknek.

-Igen.Egy kis tea jól esne.-mosolygott majd Zac felé nézett aki nem bírta letörölni a vigyort a képéről.

Nem hibáztatom.Én is legszívesebben a nyakába ugrottam volna.Aztán eszembe jutott.

Miattam került kórházba.

Mikor felém fordult és rám mosolygott az ajkaimmal egy "KÉRLEK BOCSÁSS MEG"-et formáltam.

-Nem a te hibád.-legyintett.

-Mondtál valamit?-kérdezte John miközben egy bőröndöt cipelt be a házba.

-Semmit John .-nevetett föl Cordelia majd felpattan a fotelből , Zac-re nézett aki kicsit türelmetlenül csavargatta barátnője szőke haját.

Biccentett a fejével hogy menjen oda hozzá.A fiú bólintott majd pillanatok alatt a nő mellett termett ,aki odahúzta magához,majd súgott valamit Zac fülébe.A fiú bólintott majd otthagyta Cordeliát,majd elénk lépett.

-Cordelia azt mondja nemsokára kezdhetjük.

Bólintottam majd Tate-hez bújtam,aki kicsikét megszorította a kezemet.

-Itt a tea.-lépet ki a konyhából Vanessa ragyogó mosollyal.

A nő elvette a teát , kicsit belekortyolt , majd letette a mellette lévő asztalra.

-Bocsáss meg Vanessa drágám, de ma rengeteg elhalaszthatatlan dolgom van, ami a fiadat is érinti.-csapta össze a tenyerét.-Köszönöm a teát , majd később megiszom ígérem.

-Az várhat holnapig Cordelia ma még pihenned kell!Te is tudod mit mondott az orvos ; ma még az ágyban van a helyed!

-Amit ma megtehetsz , ne halazd holnapra!-erősködött tovább.

-De itt most az egészségedről van szó!

-A fiadnak most nagy szüksége van rám Vanessa! Te is azt szeretnéd hogy boldog és teljes élete legyen igaz?

Bólintott.

-Most kicsit gyengébb vagyok..De végig tudom csinálni!

-Jól van.-adta meg magát végül, Cordelia pedig megkönnyebbülten elmosolyodott.-De azért ne ess túlzásba.

-Nem fogok.-kuncogott majd felemelte mutatóujját.-Csak egy kérésem lenne.

Vanessa egy kicsit felvonta a szemöldökét.-Mi lenne az?

-Vidd fel Tomas-t és John-t az emeletre , Zac szobájába és zárkózzatok be!

-De miért?-fonta karba a kezét.

-Ne kérdezősködj csak mennyetek!-Vanessa bólintott majd a konyhába sietett.

-De miért anya ?-hallottam Tomas hangját.

-Csak semmi kérdezősködés.-ekkor megjelent Vanessa , Jon-nal és Tomas-sal az oldalán.

Addig néztük őket míg el nem tűntek az emeleten.

Cordelia szembefordult velünk majd elmosolyodott a reményekkel teli csapat láttán.

-Nos akkor,-csapta össze a tenyerét.-Vágjunk is bele!

A szellemek mind Cordelia köré gyűltek.

Tele voltak reménnyel és boldogsággal.

Bennem is ezernyi érzés kavargott. 

Szaggatottan vettem a levegőt.

Nem hittem el hogy ez a pillanat is elérkezhet egyszer .

Hogy szabadok lehetünk végre.Mindannyian.

-Barátaim!-Cordelia lágy hangja törte meg a gondolatmenetemet.-Biztos régóta vártok már erre a pillanatra és már alig várjátok hogy végre kiszabadulhassatok.Sok embert megismertem , sok szenvedést láttam és tapasztaltam meg én is az életem során.Ebben a házban olyan erős volt a kín, a fájdalom és a kétség hogy ezt már kintről is éreztem , anélkül hogy átléptem volna a ház küszöbét.De meglepetésemre is egy kis boldogságot is éreztem,-ekkor rám és Tate-re nézett.-ami egy kicsit megnyugtatott.Melegséggel töltött el.Akármilyen áldozatot követel a mai nap,-itt egy kis szünetet tartott.-De ti , akik itt raboskodtok végre szabadok lehettek.-elmosolyodott , majd körbenézett a tömegen.

-Nem is húzom tovább az időt!

Cordelia lefeküdt a szőnyegre , kezét pedig összekulcsolta a mellkasánál.

Elkezdett valamit mormolni magában, amit nem igazán értettem.

Mögöttünk a kandallóban felgyulladt a tűz , a helységben lévő összes gyertya lángra lobbant.

Kicsit feszengve néztem körbe. Tate-re néztem aki csodálattal nézte ahogy Cordelia fénnyel tölti be az egész helyiséget.

Pillantásom Zac-re tévedt , akinek szeméből folytak a könnyek,a mellette lévő Alison pedig szorosan magához ölelte.

"Mi lehet a baj?Hiszen most kezdenek jóra fordulni a dolgok!"

Hirtelen rémes fejfájás kerített hatalmába.

Térdre rogytam.Éreztem hogy Tate kezei próbálnak talpra állítani.

Belekapaszkodtam fekete felsőjébe , de ő is a földre vágódott.

Mi történik??

A hangos nyikorgás törte meg a csendet.Kezemet a fülemre tapasztottam, majd ránéztem a körülöttem lévő tömegre.

Megdörzsöltem a szemeim hisz elég homályosan láttam.

-TATE!!!-kiabáltam kétségbeesetten, de sehol nem láttam.

  A zaj és a fejfájás megszűnt. Minden elsötétült körülöttem. Mindenki eltűnt.

Csak én voltam és a sötétség.

-Kérlek ne halj meg Violet!!-hallottam Tate kétségbeesett hangját.

-Tate!!-kiabáltam de egy hang sem jött ki a torkomon.

Éreztem hogy hirtelen a földre vágódok.

A számban egy keserű íz vette át a hatalmat.Mintha egy temérdek gyógyszer vettem volna be és a szervezetem , most próbálná kidobni.

Valaki a földön vonszol.Nem tudom hogy ki lehet csak a sötétség volt körülöttem.

Kétségbeesetten kapálózni kezdtem."Hova a csudába kerültem??"

-Ne!! Ne halj meg!!-Tate hangja olyan közelről jött , mintha itt lenne mellettem.

Körbenéztem de nem láttam semmit.

Kicsit felemelkedtem , úgy éreztem mintha valaki átkarolta volna a derekamat.

-Nehogy meghalj nekem.-hátulról hallottam a hangot.Megfordultam , de sehol senki.

-Violet!!!!!-éreztem hogy a hideg víz az arcomba zúdul.

Minden kitisztult körülöttem.

Az emeleti fürdőszobában ültem a kádban.A "mi" fürdőszobánkban.

Éreztem Tate karjai a derekam köré fonódnak , éreztem ahogy ezernyi csókkal borítja a vizes hajamat.

Hátrafordultam.Ajkai halovány mosolyra húzódtak.

-Violet.-suttogta majd egy lágy puszit lehelt az ajkaimra , majd eltűnt.

Ijedten tapogattam meg a fiú helyét,majd körbenéztem.

Újra a O'brian család által felújított fürdőszobában találtam magam.

Végignéztem magamon, majd megtapogattam a hajam.Mindenem száraz volt.

"Csak álmodtam volna??"

Kikászálódtam a kádból , majd odaballagtam a tükrös szekrényhez.Csak egyféleképpen tudhatjuk meg.

Elkezdtem kutatni a fiókokban a kis dobozkám után amit szerencsésen meg is találtam.

Kivettem a dobozból a pengém,majd feltornáztam a karomon a pulcsim ujját.

Vettem egy mély levegőt, majd egy hirtelen mozdulattal végighúztam a pengét az alkaromon.

Felszisszentem amikor a fájdalom belehasított a testembe.

Szemeim könnybe lábadtak.

Újra érzek fájdalmat.

Sikerült.

Sikerült.

Sikerült.

Csak néztem bambán ahogy a kezemről csöpög a vér.

Letöröltem a könnyeimet,majd a fiókban lévő fáslival bekötöttem a kezemet.

Visszadobtam a pengét a fiókba majd kirohantam a fürdőből.

-Úristen !!! Jézusom !! Te meg ki vagy és mit keresel a házunkban??-hallottam Vanessa rikácsolását Zac szobájából.

Ki akartam nyitni az ajtót, de zárva volt.

Dörömbölni kezdtem.

-Nyissák ki kérem!! Violet vagyok a szomszédból!!

Hallottam hogy kattant a kulcs a zárban, én pedig mihelyt kinyílott az ajtó,berohantam a szobába.

Aztán megláttam Őt.

Szemeim könnybe lábadtak.

Odasietett hozzám majd a karjaiba zárt.

Átkaroltam a derekát majd eltoltam magamtól.

-Si..sikerült.-dadogtam , közben úgy kapkodtam a levegőt hogy majdnem megfulladtam.

Bólintott majd az ajkait az enyémhez tapasztotta.

-Nem értem a szerelmeseket.-hallottam Tomas csípős megjegyzését a hátam mögött.

Tate belenevetett a csókunkba , majd lassan eltolt magától.

-A picsába!!!A rohadt életbe!!-halottam odalentről Zac cseppet sem vidám hangját.

Tate-tel összenéztünk , majd kirontottunk a szobából. Zac szülei is azonnal utánunk siettek.

Mikor meglátták a nappaliban a tömeget lesokkolódtak.

-Mi a franc folyik itt????-nézett körbe John.Majd kiszúrta a fiát aki a tömeg közepén állt és zokogott kezében egy feketés ruhát szorongatott.

Szám elé kaptam a kezemet.

Az nem lehet.

Zac felállt majd odalépett hozzám a szüleit semmibe véve.

-Én tudtam..-zokogott.-Tudtam hogy nem fogja túlélni...de azért mégis reménykedtem, hogy itt marad velünk.

-Annyira sajnálom Zac...-átkaroltam a fiút.

-Feláldozta magát, hogy mi élhessünk Violet.-szemeim megteltek könnyel , éreztem hogy összeszorul a szívem.Borzalmas ez az érzés.

Eltolt magától majd folytatta.-Sőt , Alison is eltűnt.

Körbenézem a tömegben Alison-t keresve.De tényleg nem találtam sehol.

-Nézzünk szét emberek.-jelentette ki Tate,mire mindenki egyetértően bólogatott.

Mindenűt kerestük a lányt de sehol nem akadtunk a nyomára. 

Zac nagyon rossz bőrben volt.

Cordelia halála eléggé megviselte és most hogy szerelme eltűnt eléggé kicsúszott alóla a talaj.

Vigasztalhatatlan volt.

Ismét mindenki összegyűlt a nappaliban.

Az O'brian családot pedig ; akiknek szépen lassan beadagoltuk az igazságot, meggyőzük őket arról hogy aludjanak egy hotelben amíg el nem rendeződnek a dolgok és meg nem találjuk a lányt.

-Szerintem adjuk fel.-sóhajtott fel Travis miközben beküldött egy csésze kávét a szervezetébe.-Lehet hogy Alison-t nem tudta az a nő visszahozni a halálból.

-NE BESZÉLJ BAROMSÁGOKAT !!-Zac szinte ordított.

-Itt valami nem stimmel.-rázta meg a fejét Tate miközben fel alá járkált a szobában.

Hirtelen gúnyos nevetés törte meg a csöndet.

A TV a magától bekapcsolódott.Értetlenül néztem Tate-re aki a körmét rágta.

Egy ideig még a "hangyák háborúját" bámultuk amikor kitisztult a kép.

-Alison!!!-kiáltott Zac a képernyőre mutatva.

Alison volt látható a felvételen, ahogy menekülni próbál de valaki mindig visszahúzza vagy a földre taszítja.

-Tate!!-hallottam az igen ismerős gúnyos nevetést.-Egy órád van hogy idetold a pofádat, vagy különben a lánynak szörnyű halálban lesz része!!!-megszakadt az adás.

Tate összeszorította fogait , majd elengedte a kezemet és átvergődött a tömegen.

-Nem !!-rohantam utána de valaki megragadta a kezemet.

-Hagyd had menjen.-nézett a szemembe apa,szinte könyörgött.

-Engedj el!!-rángattam ki a kezemet a szorításából majd Tate után rohantam,aki már le is sietett a pincébe.

-Tate!!!-kiáltottam kétségbeesetten.

Nem jött válasz.

-Tate!!Kérlek!!-zokogtam.

Láttam ahogy a fiú hirtelen előbújik a sötétségből.

-Kérlek ne tedd ezt!!

-Meg kell tennem Violet...

-De végre szabadok vagyunk...-zokogtam-Én nem megyek el innen nélküled!!

Fiú kissé lehajtotta fejét majd közelebb lépett hozzám.

-Elmegyünk innen igérem!!-legördült egy könnycsepp az arcán.-De ha van valaki akit csak én tudok megmenteni akkor úgy érzem ,hogy kutya kötelességem helyesen cselekedni.

-Szeretlek.-súgtam a fülébe , majd magamhoz szorítottam.Fejem lüktetni kezdett,szívem kalapált.Lehet hogy most szoríthatom magamhoz útóljára,most érzem útóljára bódító illatát.Gyomrom görcsbe rándult , szinte alig kaptam levegőt.

Lassan eltolt magától, finoman végighúzta az ujjait könnyáztatta arcomon.

-Én is szeretlek .-egy könnycsepp gördült le az arcán.

Tenyerembe fogtam az arcát majd lassan megcsókoltam.

Olyan odaadással csókolt vissza mintha ez lenne az utolsó és ez megrémített.

Nem akartam elveszíteni.

Mikor ajkaink elváltak egy halványan elmosolyodott , mintha oldani akarná a bennünk lévő feszültséget.

Lassan megfogta a kezemet.

-Minden rendben lesz Violet.-törölte le a könnyeimet aztán elengedte a kezem majd anélkül hogy a szemebe nézett volna eltűnt a sötétségben.

Elment.

Tenyerembe temettem az arcom.

Olyan fájdalom hasított az oldalamba, hogy felsikítottam.

Fáj az hogy elment.

Fáj az a gondolat hogy talán most láttam útóljára.

Tehetetlennek érzem magam és teljesen üresnek.Mintha az egyik részemet kiragadták volna belőlem.

Nem akarok elmenni nélküle.

Nem fogok elmenni nélküle!

Tate szemszöge

-Minden rendben lesz Violet.-ezek voltak az utolsó szavaim a lányhoz.

Lehajtottam a fejemet,hogy ne kelljen a lány szemébe néznem.

Ajkamba haraptam hogy könnyeimet visszatartsam,amik ahelyett hogy engedelmeskedtek volna,lassan legördültek az arcomon.

Hátat fordítottam, majd a pince belsejébe siettem.

Utálok hazudni neki.

Azt mondtam hogy kiszabadulunk innen.

Új életet kezdünk és hogy boldoggá teszem.

De nem tudom mit várhatok a Louis-sal való találkozásomtól.

Vajon túlélem a találkozásunkat?

Egy biztos hogy ki kell szabadítanom azt a lányt, Zac-ket már így is sok veszteség érte.

Ha Alison-t megölik akkor újra a ház fogságába kerül,a fiú pedig kitudja mire képes azért hogy a lánnyal lehessen.

De mi lesz velünk?

Nem tudom...

A jövő olyan homályos.

Ahogy egyre beljebb mentem a pincében,százszor megfordult már a fejemben hogy sorsára hagyom a lányt és visszamegyek a többiekhez azzal a szöveggel hogy "sajnos már túl késő volt".

De ha így tennék, két embert öletnék meg ; Alison-t és Zac-ket.

Marcangolna a pokoli bűntudat,hogy hagytam őket meghalni.Hogy miattam halnának meg.

Azt igazat megvallva velük ellentétben én igazán megérdemelném hogy itt rohadjak meg.

Életemben sok embert bántottam.

Halálom után is.

Egyel talán nem éreztem semmit azok iránt az emberek iránt , akikre ráfogtam a fegyvert.

Hatalmas űr tátongott bennem.Csakis arra tudtam gondolni, hogy az én életem milyen elcseszett.

Igazságtalannak tartottam hogy mások miért nem élik át azt , amit én átéltem.

Mikor az életükért könyörögtek, ajkaim halvány mosolyra húzódtak,majd meghúztam a ravaszt.

A szemem se rebbent amikor az áldozatok piros vére az arcomba fröccsent.

Beteg voltam és én ezt tudtam jól.

Ölést ,ölés követte.  

Aztán jött Violet.

Teljesen másképp láttam a világot mikor a közelemben volt.

Szebbnek.

Mintha ő lett volna a napsugár , ami fényt ütött a sötét lelkembe.

Aztán a fény kihunyt.

Egyedül maradtam.

Ugyan ezt érzem most is.

Azt az ürességet ami akkor a hatalmába kerített.

Megráztam a fejemet hogy elhessegessem , a gondolataimat és hogy csak a célra koncentráljak.

Menteni és életben maradni.

Violet szemszöge

-Violet!-hallottam Zac kissé ideges hangját.

Hátrafordultam.

Mikor meglátott engem , gyorsan lenyargalt a lépcsőn.

Összedörzsölte a tenyerét , majd megnyalta alsó ajkát.-Tate?-vont kérdőre.

Az eget bámultam.

Nem akartam, hogy gyengének lásson.

-Elment..-suttogtam.

-Violet.-lassan magához szorított.

Hátába kapaszkodtam.

Szememből csak úgy áradt a könny.

-Zac....-zokogtam.-Nem hagyhatom itt érted?

-Minden rendben lesz.-eltolt magától majd a kezét az állam alá csúsztatta, hogy a szemébe nézhessek.-Együtt fogjátok itt hagyni ezt az átkozott helyet , ígérem.-kissé bizonytalanul de bólintottam.

-De ahhoz szükségem van a segítségedre.

Tate szemszöge

Már egy fél órája itt körözök a pincében és sehol senki.

Pedig én tisztán láttam a felvételen , hogy a lány egy sötét helységen esett fogságba.

Idegesen rúgtam bele a közelemben lévő asztalba ami hangos csörömpöléssel ért földet.

-A picsába!! Hol lehet az a rohadék??-nekidőltem a falnak , bambán bámultam előre.

Hol a francba lehetnek?? Hiszen átkutattam értük az egész pincét!!

Hangos csörömpölés ütötte meg a fülemet.

Fentről jött.

-Basszus !!-mire észbe kaptam már rohantam.

Mi van ha az a szörnyeteg nem is a pincébe, hanem a padláson tartja fogságban a lányt?

Kirohantam a pincéből majd fel az emeletre.

Mikor megláttam a kis madzagot ami azt jelezte , hogy jó helyen járok, vettem egy mély levegőt.

Megragadtam a madzagot , majd húzni kezdtem , aminek eredményeként egy létra segítségével felmehettem a padlásra.

Körülnéztem.

Sehol senki.

Az öklömet a fal felé lendítettem.

Akkor vettem észre ,azt ami még csak most kezdte szúrni a szemeim.

Vérfoltok voltak szétcsöpögtetve  a padlón.

Összeszorítottam fogamat majd előre néztem.

A vérfoltok befelé vezettek.

Gyors léptekkel követtem a foltokat a padlón.

Ahogy haladtam befelé , egy halk nyöszörgés ütötte meg a fülemet.

-Alison !! - hajoltam le a lányhoz,aki a lábam előtt hevert kicsit sebzetten.

Úgy láttam a vér mennyisége és a homlokán található vér alapján hogy a fejét üthette be.

Kezei össze voltak kötözve,aminek gyorsan neki is estem.

-Szö..szöszi..-nyöszörögte, miközben próbáltam megszabadítani a kötelektől.

-Sss..-csitítgattam.-Nem lesz baj!Kiviszlek innen!

-Szöszi...Mö...mögötted..

Az ereimben megfagyott a vér.

Nem néztem hátra, csak kiegyenesedtem.

Aztán egy hatalmas ütést éreztem a halántékomnál.

Minden elsötétült.

Violet szemszöge

Miután úgy döntöttünk hogy igenis ma mindenki elhagyja épségben ezt a bolondok házát és segítünk Tate-nek megmenteni Alison-t Zac egy szertárba vezetett, ami a ház hátsó udvarában helyezkedett el aminek eddig a létezéséről sem tudtam.

Elkezdtünk  pakolni olyan dolgokat amik jól jöhetnek a "harc" során. 

-Erre szükségünk lehet.-tolt az orrom alá Zac egy gépfegyvert.

Kicsit feszengve vettem el tőle.-Ezek honnan vannak?

-Apám régebben vadász volt.-vágta rá majd a kezembe nyomott egy zseblámpát és kötszert.

-Miért nem mondtad korábban?-cipzároztam be a táskát amiben a fegyvereket pakoltam.

-Nem igazán hagytad hogy közelebbről is megismerkedhessünk.-kapta fel a táskát a hátára.-De most már értem miért.-mosolyodott el majd elhagytuk a helységet.

-Ti meg hová siettek ?-kapta el a karomat apa , aki a ház bejáratánál támaszkodott.

Zac megtorpant majd türelmetlenül nézett apára.

-Segítünk Tate-nek Dr.Harmon.

-Nem!!-szemével szinte megölte a fiút,majd magához húzott.-Violet velem jön!!

-Engedj el apa!!-rángattam a kezemet , de minél erősebben ráncigáltam,annál jobban szorította.

-Nem mész sehova megértetted??

-Dr.Harmon??Kérem!!

-Apa kérlek!!-szemembe könnyek gyűltek.-Ha őt elveszítem...és itt ragad a házban akkor...-itt mély levegőt vettem és a szemébe néztem hogy éreztessem vele hogy igazat beszélek.-akkor újból megölöm magam és akkor már tényleg nem tudsz szétválasztani bennünket!!

Lehajtottam a fejemet.-Te kaptál egy második esélyt apa...akkor neki miért nem adsz esélyt arra hogy megváltozzon!!??Miért akarod ennyire hogy boldogtalan legyek?? Meg akarsz ölni apu??

Szemébe könnyek gyűltek.A szorítás már enyhült a kezemen , de nem akart elengedni.

-Kérlek apu...-suttogtam,ő pedig lassan megrázta fejét.

-Engedd el Ben!!

Anya hangjára akaratlanul is hátrafordultam.

Apa elengedett , én pedig anya karjaiba rohantam.

-Menj kicsim...-fogta a tenyerébe az arcom.-Ha úgy érzed hogy csak így lehetsz boldog ,akkor menj!

Bólintottam , majd egy utolsó pillantást vetettem anyára.-Köszönöm...-suttogtam,majd karon fogtam Zac-ket.

Tate szemszöge

Kínzó fejfájásra ébredtem.

A fejemet fogva tápászkodtam fel a földről.

-Csak hogy felébredtél öcsikém.

Megfordultam.

Louis bárgyú vigyorával találtam szembe magam.Egyik kezében egy kést fogott , a másikkal pedig Alison-t szorította magához,hogy ne tudjon elszökni.

Lány rémült tekintete az enyémet kereste , én pedig azon agyaltam,hogy hogyan szabadíthatnám ki a karmai közül anélkül , hogy valamelyikünk az életét vesztené.

Megnyaltam a szám szélét.

-Most már itt vagyok Louis..Engedd őt el!!

-Ki mondta , ha idejössz akkor elengedem ezt a kis cafkát röhögött majd ellökte magától Alison-t.

A lány kis nyöszörgés kíséretében ért földet.Oda akartam menni ,de az a barom elállta az utamat.

Gyomorszájon rúgott.

A fájdalom átjárta a testemet, alig kaptam levegőt.

Pillanatok alatt a földön találtam magam.

-Állj föl !! -ordított , majd megragadott a pulcsimnál fogva és a falhoz nyomott.

-Mit akarsz tőlem??-ordítottam miközben levegő után kapkodtam.-Mit ártottam neked??

Elengedte a pulcsimat.Összerogytam.Csak Violet arca lebegett előttem.

Összeszorítottam a fogaimat majd próbáltam felkelni a földről , nem sok sikerrel.

-Néz rám Tate!!Mit látsz??

Felnéztem.

Egy srácot láttam.

Aki mindenkire halált hoz.

Aki azt akarja hogy szenvedjek.

Aki ki akarja oltani a fényt a sötét lelkemben.

-Egy marhát.-köptem elé erre arcon rúgott.

Az arcomhoz kaptam,éreztem hogy megtelik vérrel.

-Egy szörnyeteg vagyok!!-ordított.-Tudod milyen az amikor végig mész az utcán és mindenki undorral mér végig??Hogy átnéz rajtad és csak magadra számíthatsz??Nekem nem voltak barátaim!!Te viszont mindent megkaphattál volna!!Anya is téged szeretett a legjobban ,mert te nem néztél ki úgy mint egy szörnyeteg!!Ezért gyűlöllek!!-sziszegte majd ránézett Alison-ra aki rémülten húzta meg magát az egyik sarokban.

A történet hallatán kis nevetés tört ki belőlem.Feltápászkodtam majd letöröltem a vért a szám széléről.

-Ennyi Louis??-röhögtem.

A reakcióm láttán , elkapta a nyakamat és a falnak lökött.

-Mi olyan vicces!!??-szemei szinte szikrát szórtak.

-Az hogy ostoba vagy!!-röhögtem majd lefejeltem amilyen erősen csak tudtam.

-Fuss Alison!!-ordítottam a lány felé.

Bólintott.

Feltápászkodott majd lerohant a lépcsőn én pedig követtem.

Rohantam amilyen gyorsan csak tudtam.

-Nem szökhetsz el Tate!!!

-Akkor gyere le a pincébe!!!-ordítottam majd a pince felé vettem az irányt ,majd mikor célba értem bezártam magam mögött az ajtót.

Meg kell ölnöm Louis-t!

Lerohantam a lépcsőn,majd az asztalon lévő üveget magamhoz vettem.

Louis pillanatok alatt betörte a pince ajtaját.

Mikor meglátott gúnyos mosoly terült el az arcán.-Vége van Tate!

A háta mögül előhúzott egy pisztolyt, majd rám szegezte.

Nekem végem.

Láttam az esélyeimet.

Szemem megtelt könnyel.

Meghúzta a ravaszt.

Hatalmas csönd.

Éreztem hogy a fájdalom átjárja a testemet.Ordítani akartam de egy hang sem jött ki a torkomon.

Kudarcot vallottam.

Éreztem ahogy a földre vágódok.

Minden elhomályosult körülöttem.

Hallottam Louis sátáni kacaját.

Aztán csönd lett , amit egy halk puffanás követett.

-Tate!!!-hallottam hogy valaki a nevemet kiálltja.

Szívem összeszorult.

Éreztem hogy valaki magához szorít.

Mikor megéreztem azt az ismerős vanillíára emlékeztető illatot ,akaratlanul is elmosolyodtam.

-Violet..-suttogtam .Próbáltam kinyitni a szememet,de a fájdalom erősebb volt az akaraterőmnél.

-Tate nyisd ki a szemed!! Hallasz engem!!??Tate!!

Résnyire kinyitottam a szememet.

Könnyes szemeibe néztem.Lassan felemeltem a kezeimet, majd letöröltem egy rakoncátlan könnycseppet az arcáról.

Izmaim ellazultak.Mintha lebénultam volna.

Lehunytam a szememet.Megnyugtatott a gondolat hogy én mindent megtettem.

Hogy megmentettem Alisont.

Hogy őt láthattam útóljára.

-Tate!!Nem halhatsz meg!!Nem hagyhatsz itt!!-könyörgő hangja volt az amit útóljára hallottam.

Aztán elragadt tőle a sötétség.

Madárcsicsergésre ébredtem.Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet,bántotta a szememet a fény ami a szemben lévő ablakon keresztül telítette meg fénnyel az egész szobát.

Az egész kórtermet kellemes virágillat töltötte be.Napról napra egyre erősödik az illatuk, mintha ezzel arra sarkalnának,hogy erősebbé és élettel telibbé váljunk.De ez elég nehéz ha az az illető akit a világon a legjobban szeretek ,kómában van és az életéért küzd.

Napok teltek el úgy , hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak ültem és Tate kezét fogtam és órákig sírtam.Győzködtem magam hogy minden rendben lesz.

"Minden rendben lesz Tate!Felépülsz és elhúzunk innen."

Vetettem egy pillantást a fiúra.

Még nem tért magához.

Már egy teljes hete annak hogy lélegeztetőgépre van kötve.

Mikor Chad szólt a mentőknek , miután meghallotta a pisztolylövés moraját,életveszélyes állapotban szállították be a kórházba.

Azóta nem tért magához.

Állapota ugyan jobb mint az elmúlt napokban,én mégis vigasztalhatatlan vagyok.

Tehetetlennek érzem magam.

Hogy nem tehetek semmit annak érdekében hogy felépüljön.

"Nagyon sokat segítesz neki azzal hogy támogatod őt,hogy itt vagy mellette Violet!"-Zac nagyon sokat segített nekem az elmúlt napokban.

Mindig itt volt , amikor úgy éreztem hogy teljesen összetörök,vigasztalt,vagy csak próbált jobb kedvre deríteni,hogy ne érezzem magamat úgy elveszve.

Meglepő módon a többiek is gyakran meglátogatták.Hoztak neki virágot,jókívánságlapok sokaságát,

Főleg Alison aki magát hibáztatja a történtekért.

"Engem akart megmenteni,az én hibám!"-zokogott."Annyira sajnálom Violet,az egész az én hibám!!"

Nem hibáztattam.

Nem ő volt az aki pisztolyt emelt rá.

Hanem a bátyja.

Szó mi szó,napokig rettegtem attól hogy Louis egyszer csak felbukkan valahol és lecsap ránk mérhetetlen haragjával.

Mikor láttuk hogy mit tett Tate-tel az a szemétláda,Zac abban a pillanatban leütötte egy ásóval amíg a kárörvendéssel volt elfoglalva.

De mikor elmondtam Zac-nek a kétségeimet , kuncogott , majd a vállamra tette a kezét.

"Nem fog ne aggódj."-simította meg a hátamat.

Bólintottam majd annyiban hagytam a dolgot.

Azóta napok teltek el.

Felálltam, majd a székemet közelebb toltam az ágyhoz.

Leültem.

Egy ideig csak néztem a fiút,majd majd az ujjaimat összekulcsoltam az övével.

-Jó reggelt Tate.-suttogtam oda az "alvó" fiúnak.-Képzeld,apa tegnap meglátogatott téged.-szemem megtelt könnyel.-Nézd még virágot is hozott neked.-biccentettem a fejemmel az asztalán lévő hatalmas virágcsokrok sokaságára. -Mostanában nagyon igyekszik.-egy kis mosolyt próbáltam az az arcomra csalni kevesebb sikerrel.- Habár én még a szívem mélyén mindig nem bocsájtottam meg neki, mert úgy érzem még mindig magához akar láncolni.

A történtek után egy kicsit rendbe hozódtak a dolgok a szüleimmel,főleg anyával.

Volt úgy hogy amikor bent marattam Tate-tel a kórházban, akkor leült mellém , átkarolta a vállamat és ott maradt velem.

-Te mit gondolsz erről?-leheltem egy csókot a kezére.

-Hallasz egyel talán?-egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Fogom még hallani a hangodat?A csípős megjegyzéseidet?Azt ahogy a fülembe suttogod hogy szeretsz és hogy boldogok leszünk-megtöröltem a szememet majd lehajtottam a fejem.-Fogom e látni azt az apró mosolyt,amivel a legrosszabb napomat is képes voltál bearanyozni?A legnagyobb gyengeségem hogy szenvedni látlak...Szeretlek, azt akarom hogy élj!!Ne add fel kérlek!!Az életem semmit sem ér nélküled!!-ahogy ezt kimondtam hangos zokogásban törtem ki.

Szívemet mintha kifacsarták volna.Szörnyű érzés kerített hatalmába; az hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem.

Az ágyára borultam.

Testem remegett,szemem éget a folytonos sírástól.

-Szeretlek Tate..-suttogtam, majd felálltam és egy puszit nyomtam a homlokára.

Kicsit magára hagytam a fiút egy cigi erejéig.

Kiültem a kórház udvarán álló szökőkúthoz, előkotortam a cigimet és egy gyújtót,meggyújtottam majd beleszívtam.

Éreztem hogy a nikotin szétáramlik a testemben,kicsit megszédültem.

Hozzá kell szoknom hogy a szervezetem újra működik.

-Jól vagy kislány?-hallottam Chad aggódó hangját.

Egyik kezével megfogta a karomat, a másikkal pedig próbált egyenesbe tartani.

-Csak kicsit megszédültem.-legyintettem,majd újra bele akartam szívni a cigimbe,de Chad egy hirtelen mozdulattal kikapta a kezemből,majd egyenesen a kútba dobta.

Szúrós szemmel néztem rá,de mint aki észre se vette,belekezdett a monológjába.

-Nem kéne azt a szart szívnod!-morgolódott,majd elengedte a kezemet.-Inkább enned kéne!

Igaza van.

Mostanság nem nagyon ettem.

Tate mellett akartam lenni,egy pillanatra sem akartam magára hagyni.

Volt hogy anya hozott be pár szem pogácsát a közeli pékségből,de abból is csak csipegettem.

Rá sem bírok nézni a kajára még fel nem épül.

De nem csak az evéssel vannak problémáim.Az alvással is vannak némi gondok.

Ugyanis félek hogy ha egy pillanatra is lehunyom a szememet , valami rossz fog történni.

Túl sok időt töltöttem el veszélyes közegben.

Paranoiás lettem.

Azt hiszem.

-Hallottad mit mondtam kölyök!-rázott meg egy kicsit Chad ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből.-Nem vagy jól!Azt akarod hogy Tate egy sápadt,gyenge lányt lásson amikor felébred!?Szedd össze magad!!

-Jól vagyok.-csak ennyi volt a válaszom,amit egy sóhaj kíséretében sikerült kinyögnöm.

-Nem értem a lányokat.-rázta meg a fejét.-De az az egy biztos hogy én most elugrok neked egy kis harapnivalóért valamelyik kajáldába , oké?

Fintorogva néztem rá,ő pedig felvonta a szemöldökét.

-Oké??Addig is menj fel a te kis szőke hercegedhez.-mosolygott majd megpaskolta a fejemet.

-Rendben.-kuncogtam fel majd a szememet az égnek emeltem.

Erre már csak egy vigyor volt a válasz,amin én is haloványan elmosolyodtam.

Hátat fordított,majd el is indult kajafelfedező útra.

Miután Chad visszatért a rengeteg ennivalóval,nem bírtam neki ellenállni.

Egy nagy adag sült krumplit és két óriási hamburgert sikerült magamba tuszakolnom egy 1 liter kóla kíséretében.

Úgy éreztem későbbre sem árt meg az étel,így elcsomagoltam,három burgert , megköszöntem a laktató ebédet majd visszamentem Tate kórtermébe.

Mikor az ajtó elé értem , a hamburgerek a kezemből kicsusszantak,halk puffanást hagyva maguk után.

A szoba üres volt.

Sehol egy virág.

Sehol a fiú.

Szívem hevesen vert.

Mi történhetett??

Hová lett minden??

Kétségbeesetten szaladtam a recepciós pulthoz.

A nő már a szeme sarkából kiszúrt engem, majd mikor odaértem hatalmas mosoly ült ki az arcára.

-Hová vitték??-ziháltam.-Valami baj történt???Látni akarom!!

-Nyugodjon le hölgyem.Kit keres pontosan?

-Tate...Tate Langdon-t.

-Ohh Tate!-kapott a fejéhez majd bepötyögött valamit a számítógépébe.-Felvitték az felső emeletre,az 5 kórterembe-kezdte.-Úgy tűnik a fiatalember jobban van.

Szívem lüktetni kezdett úgy mint még soha.

Rohanni kezdtem.

Kapkodtam a levegőt.

A körülöttem lévő orvosok és betegek óriási szemmel meredtek rám,de ez minden hidegen hagyott.

Mikor felértem a legfelső emeletre,egy hosszú folyosó tárult a szemeim elé.

Az ajtók szépen sorban voltak , egymással szemben helyezkedtek el,rajtuk a számozással.

Odaléptem az 5. kórteremhez.

Szívem vadul kalapálni kezdett mikor az kilincsre tettem az ujjaimat.

Vettem egy mély levegőt, majd benyitottam.

Mind ott voltak.

Az összes házban raboskodó szellem. Mikor megláttak engem szélesen elmosolyodtak.

Körülvették a "kis beteget".

Mikor megláttam szememből potyogni kezdtek a könnyek.
Ott ült az ágyon egy hatalmas virágcsokorral a kezében, amit még Moira tuszakolt az ölébe az előbb. Szőke haja kicsit kócosan állt, sötét szemei csillogtak.

Nem tudtam mit mondjak.

Amit akkor éreztem azt nem lehetett szavakba önteni.

Mikor meglátott a tömeg kellős közepén szélesen elmosolyodott,majd elmorzsolt egy két könnycseppet.

Könnyekkel a szememben a karjaiba omlottam.

Mikor átöleltem éreztem hogy megfeszülnek az izmai , majd halkan felszisszent.

Kicsit enyhítettem az ölelésemen majd elhúzódtam tőle , majd a tenyerembe fogtam az arcát.

-Azt hittem hogy örökre elveszítelek.-dadogtam,majd a homlokomat az övéhez tapasztottam.

-Ne beszélj butaságokat Vi,nem megígértem neked hogy boldogok leszünk?-suttogta majd ajkait az enyémre tapasztotta.

Mintha nem lett volna körülöttünk senki.

Mintha csak mi lettünk volna a szobában.

Azt hittem hogy az életem egy pokol ahonnan nincs kiút,hogy az élet mindig belőlem akart gúnyt űzni,azzal hogy elveszi tőlem azt az egy embert akit tiszta szívből szeretek.

De mikor Tate puha ajkai az enyémhez értek és eggyé váltak,úgy éreztem,hogy felszabadultunk,hogy nem kell a pokolban égnünk tovább.

Akkor úgy éreztem hogy a mennyekbe járok.

Még egy olyan egy és fél hónapot kórházban töltöttem.

Utáltam annak a gondolatát,hogy szabad vagyok ,de még is be vagyok zára egy kórterembe,ahol mást se kell tennem csak pihennem és bevenni a gyógyszereimet rendesen az előírások szerint.

Egész nap csak a négy fehér falat bámultam , amitől már kezdett sajogni a fejem,az őrület határán voltam.

Sokan meglátogattak és ajándékokkal halmoztak el; ezernyi virágot csokit és ruhákat kaptam a ház régi lakóitól főleg Norától aki már az elejétől fogva a fiának tartott engem és gondoskodott rólam , mint ahogy most is.

"Tate kicsim nézd csak !-ujjongott miközben egy eléggé sötétbarna nyakkendőt szorongatott.-Ez megy a szemedhez!-kuncogott majd adott egy puszit a homlokomra."

Apropó anyák;Constance is meglátogatott az elmúlt napok folyamán,elhozta azt a pénzes borítékot és az ékszereit,amit még a múltkor a kezembe nyomott.Először tiltakoztam,nem akartam elfogadni az a kis vagyonát ami még volt neki.

"Nem anya!!Te még is miből akarod majd etetni azt a faggyút , ha majd nem lesz pénzed !?-förmedtem rá , majd visszaadtam neki  a borítékot.

-Mike már elég nagy már ahhoz hogy pénzt keressen magának!!-kicsit meglepődtem ezen válaszán hiszen a gyerek még csak 13 éves ..azt hiszem.-Neked köszönhetően, -rám bökött majd egy gúnyos mosoly terült el az arcán.-hamar férfivé cseperedett, igazi terrorista lesz belőle.

Elfintorodtam , erre ő nevetni kezdett , majd a kezét az enyémre helyezte.

-Ezzel azt akarom mondani Tate, hogy neked most nagyobb szükséged a pénzre mint nekem.Azt akarom hogy úgy kezdj új életet,hogy úgy érezhessem hogy valamit én is tettem a fiam boldogságáért."

Hát igen.Elég furcsa hogy ennyi idő után csak most volt rám ideje.

Igazán felemelő érzés mondhatom.

Az a lényeg hogy sokan megfordultak nálam.

De ha egyiken sem jöttek volna akkor sem lettem volna annyira magányos.

Violet, mióta felébredtem a kómából , mindig mellettem van.

Sokat mesélt nekem olyan dolgokról ,amikről én lemaradtam;

°Hogy Louis-nak annyi.

°Pat és Chad újra egymásra találtak.

°Egy hétig voltam kómában.

°Alison és Zac a történtek után elhúztak innen jó messzire és vettek egy közös lakást New Orlean-ben. Csak a meglátogatásom céljából jöttek vissza Los Angeles-be.

°Violet szülei és a Montgomery család közös albérletbe költöztek Andy végett ,de ez nem ment olyan zökkenő mentesen.Folyton csak a viszály megy a két család között , tisztára mint a Romeo és Juliet-ben.

°Mikor alszom piszkálom az orromat.(Ezt nem tudom minek kellett az orromra kötnie.)

°Azt mondták , hogy holnap reggel hazamehetek.(Ha belegondolok hogy ott fogok majd megőrülni a Harmon és a Montgomery család folytonos vitájától és Andy bömbölésétől, akkor inkább szívesen töltök itt még néhány hónapot.)

"Ne aggódj jó lesz!-duruzsolta a fülembe Violet majd egy puszit nyomott az arcomra.-Biztos vagyok benne hogy jól fogod érezni magad ! Holnap Halloween vaan .-kuncogott"

Régebben a Halloweent nekünk szellemeknek a szabadságot jelentette,most pedig...ha jobban belegondolok most is.

Hátradőltem majd lehunytam a szemem.

Holnap végre tényleg szabad leszek.

Elmegyek innen és magammal viszlek Violet.

Reggel mihelyt felkelt a nap ,felpattantam bevettem a gyógyszereimet, majd elkezdtem összepakolni a cuccaimat.

Úgy döntöttem hogy gyorsan magamra kapok valamit,mert elég kényelmetlenül éreztem magamat a kórházi ruhában(talán csak azért mert amíg nem vettem boxert kikandikált a seggem).

Egy fekete póló és egy farmer mellett döntöttem amit máris magamra öltöttem.

Gyorsan belőttem a sérómat,mert eléggé borzalmasan festettem és az kéne hogy Violet ilyen gyötrelmes ábrázattal lásson meg engem.

Összegyűjtöttem az ajándékaimat egy kézi sporttáskába amit Violet tegnap este hagyott itt pontosan erre a célra.

Hozzá akartam kezdeni a kórházi ágy bevetéséhez is , mert nem akartam rendetlenül itt hagyni ,de ekkor kopogtattak az ajtón.

-Szabad.-ültem le az ágyra.

Violet lépett be az ajtón széles mosollyal az arcán.

-Jó reggelt!-köszöntött majd egy puszit nyomott a szám sarkára,majd mellém csücsült.

Átkaroltam majd magamhoz húztam.

-Jobb már nem is lehetne.-nevettem fel.

Hirtelen elhúzódott tőlem.Ahogy a szemébe néztem , amiben a boldogság mellett egy kis szomorúság csillogott.

-Mi a baj?-kérdeztem majd megérintettem az arcát.

-Apa beszélni akar veled..-suttogta majd szomorúan lehajtotta a fejét.-A legrosszabbtól félek..Attól hogy meggondolták magukat a szüleim és nem lakhatsz otthon velünk..

-Mikor akar beszélni velem?

-Kint vár a kórház előtt.

Azon nyomban karon  fogtam Violet-et , felkaptam a sporttáskát, elköszöntem az orvosaimtól akik hatalmas mosollyal az arcukon búcsúztak el tőlem azzal a szöveggel hogy vigyázzak magamra.

Amikor kiléptünk az épület ajtaján , egyből kiszúrtam Dr.Harmon-t.

A kapu állványának támaszkodva várt minket.Lassan odaballagtunk hozzá , közben olyan félelem járta át a testemet mint még soha életemben nem éreztem.

-Talán már tudod is Tate hogy mit akarok mondani.-mért végig. Violet megszorította a kezemet.Vettem egy mély levegőt ,szóra nyitottam a számat,de leintett.

-Te is tudod hogy nem lakhatsz velünk a történtek után...

-Kérem Dr.Harmon!!Azóta már nagyon sokat változtam!!Szeretem a lányát és vele akarok lenni!!Kérem!!Ígérem hogy nem fog bennem csalódni!!-csak úgy dőltek belőlem a szavak.

Violet-tel akartam lenni.

Azt akarom hogy boldog legyen mellettem.

-Azt nem mondtam hogy nem lehetsz Violet-tel fiam.Ha jól emlékszem én azt mondtam hogy velünk nem lakhatsz , nem pedig vele.-nevettet majd előkapott egy bőröndöt a háta mögül , a zsebéből pedig két repülőgép jegyet , majd a kezembe nyomta őket.Hatalmas szemekkel meredtem rá , ránéztem Violet-re aki sunyin elmosolyodott.

-A jegyek holnap reggel 9 órási New Orleans-i repülőgépre  szólnak.Ha leszálltatok a gépről ,szálljatok egy taxiba onnantól Violet mutatja az utat a saját lakásotokig.-tátott szájjal bámultam Dr.Harmont, nem akartam elhinni hogy mindezt az ő szájából hallom.

-Tudom sok hibát követtünk el a múltban, te is én is.De azt akarom hogy a lányom boldog legyen,még akkor is.-sóhajtott egyet majd a lányra nézett.-ha csak veled érzi magát teljesnek és boldognak.

Violet megtörölte szemét majd apja karjaiba rohant.

-Szeretlek kislányom és kérlek vigyázz magadra!!Nehogy majd ha meglátogatunk azzal szembesüljek hogy megint egy ház rabjai vagytok.-erre a megjegyzésre mindannyian felnevettünk.

-Nah menjetek fiatalak!Élvezzétek ki ezt a Los Angelesi levegőt amig megtehetitek.-tolta el magától a lányát.

A kezemet az Ő kezébe csúsztattam felkaptam a másik táskát is a vállamra elköszöntünk Dr.Harmon-tól,aki még feltette "ha megtudom hogy boldogtalan lesz a lányom esküszöm megtalállak" lemezt.

Mikor eltávolodtunk egy kicsit tőle kitört belőlünk a nevetés annyira hogy én majdnem elborultam a hatalmas csomagokkal .Violet-nek dőltem akit kicsit megrészegített a közeledésem.

Ajkai elég közel voltak az enyémhez így ki is használtam az alkalmat.

Lassan csókoltam ,ő pedig magához húzott.Nyelvét végigsimította az enyémen ,amíg én az ajkait faltam.

Elhúzódott tőlem , majd elvette az egyik táskát a kezemből.

-Szeretlek.-kuncogott amitől én teljesen zavarba jöttem.

Szeretlek.-mondtam majd magamhoz húztam még egy csókra.

"Violet szemszöge"

Halloween este volt.

Az utolsó esténk itt Los Angelesben.

Tate-tel úgy döntöttünk hogy utóljára még ellátogatunk arra a helyre  ahol eddig megfordultunk minden Halloween estéjén.

Lepakoltuk a cuccainkat a Hotelben ahol estére megszálltunk , majd gyorsan elindultunk , mielőtt nagy lesz a tömeg.

Útközben figyeltük ahogy a sok kisgyerek csokit próbálnak kicsenni a házak lakóiból.

-Eddie imádta volna ezt.-hajtotta le a fejét én pedig együtt érzően megsimogattam a vállát.

A tengerpart a szokásosnál is csendesebb volt.

Most nem mentünk fel a kilátóhoz,hanem egyenesen lementünk a partra.

Tate elővette a pokrócot amit magunkkal hoztunk majd leterítette.

Megigazítottam a szoknyámat majd leültem.

Ő is leült mellém majd átkarolta a vállamat.

A vállára hajtottam a fejemet.

Egy ideig csak néztük az óceánt,majd Tate szóra nyitotta a száját.

-Ohh.-kapott a fejéhez majd a háta mögé nyúlt.-Hoztam neked valamit.

Előhúzott egy fekete rózsát a háta mögül.

-Honnan szerezted?.-kérdeztem mikor könnyeimet visszatartva vettem át a virágot.

-A Hotel kertjéből.-mosolygott majd megrázta fejét.-Szerencsém volt azzal hogy olyan sok ideig tollászkodtál hogy pont kész lettem a festésével mire elkészültél.-kuncogott erre én is felnevettem majd orron pöcköltem.

-Holnap már teljesen más szemszögből fogjuk nézni az óceánt.-mosolyogtam majd hozzábújtam.

Arcát hajamba temette majd beszívta annak illatát.-Készen állsz?

Ránéztem majd adtam a szájára egy puszit,erre szélesen elmosolyodott.

-Igen.-suttogtam majd megcsókoltam.

Készen álltam.

Egész életemben csak arra vágytam hogy velem legyél.

Csak velem.

Nem számít mibe kerül.

Most pedig itt vagyunk.

Készek egy új életre.

Boldog életre.

Te és én.

Két bolond a világ ellen.

Hát nem is tudom hogy most mit kéne mondanom.

Kicsit csalódott vagyok hogy vége lett a Life aftre Death-nek hiszen imádtam minden egyes percet amit ennek a fanfiction megírásának szenteltem. <3
Tegnap épp azon agyaltam miközben a befejezésen dolgoztam,hogy rossz vagy jó vége legyen a történetnek. 
De mivel többen írtátok hogy szeretnétek boldog befejezést,mivel hogy a sorozat nem úgy ért véget ahogy azt a nézők elképzelték. 
Igazából ezért is kezdtem el a Life after Death-ot hogy egy olyan befejezést alkossak, ami igazán hű lehetett volna a sorozathoz,amit először magamnak írtam majd később veletek is megosztottam egy barátnőmnek hála aki ajánlotta nekem a wattpadot. :)
Szóval imádtam a történetet és remélem elnyerte a tetszéseteket, köszönöm a pozitív visszajelzéseket és a vote-okat nagyon örült neki a kis testem XD

Köszönöm hogy végig figyelemmel kísértétek a párocska történetét ami részről részre egyre jobban kibontakozott.
Ezenel véglegesen lezárom Violet és Tate történetét ami egy részt boldogsággal másrészt pedig szomorúsággal tölt el :( :) 
A ti véleményetekre is kíváncsi vagyok nyugottan kommenteljetek avagy vote-oljatok mert az menőőőő :) ;)

Ismeritek a mondást? ;

Minden vég egy új kezdet :)

Íme a várható fanfictionjaim borítója amin már elkezdtem dolgozni :P ;

Asylum/Evan Peters Fanfiction:

"-Megöltem őket.-ajkai halvány mosolyra húzódtak.
Ereimben megfagyott a vér, testem remegett.
Tekintetével az enyémet kereste. 
Lehajtottam a fejem hogy ne keljen a sötét szemeibe néznem.Egy csepnyi bűntudatot sem véltem felfedezni a hangjában. 
Semmit.
-Miért? 
Féltem a választól.Hallani sem akarom. De tudnom kell, tudni akarom! 
Félve néztem fel. 
Piszkos szőke hajába túrt majd megnyalta alsó ajkát.
Az állam alá csúsztatta a kezét hogy a szemébe nézhessek majd a fülemhez hajolt. 
A közelségétől a testemet bizsergés járta át.
Nyeltem egy nagyot. Szívem vadul kalapált, lélegzetem elakadt. 
-Kíváncsi voltam milyen színe van a kiontott vérüknek. -suttogta majd egy halk kacaj hagyta el az ajkait."

Somebody to Die For/Nina Dobrev and Evan Peters Fanfiction :

"Facebook 
Instagram 
Twiter 
Mostanság ezek nélkül már levegőt sem veszünk. 
Én is rabja vagyok ezeknek az alkalmazásoknak. 
Van egy fiú.
Egy olyan fiú akire még ránézni sem merek, nem még hogy beszélgetést kezdeményezni vele. Úgy döntöttem hogy a Facebook segítségével fogom elcsavarni a fejét. 
Áll profilt készítettem. 
Elkezdtünk beszélgetni. 
Azt írta kedvel. 
Hogy találkozni akar. 
Boldog voltam. 
Bolond voltam."

Remélem ők is olyannyira elnyerik a tetszéseteket mint a Life after Death :)

Addig is puszi nektek, imádlak titeket <3